Rossz szokás , rossz beidegződés , minden étteremben lefotózom az elém tett ételt. Meggyőződésem, sokat számít az esztétikus tálalás. Valamikor régen egy karika naranccsal és egy gyűrött salátalevéllel csinosították fel a tányért.
Ez már a múlt. Mostanában inkább olyan zöldeket raknak ki, amelyek akár ehetők is.
Elárulhatom a nyolcvanas években egy balatoni révcsárdában ahol nyaranta felszolgáltam a megmaradt narancskarikákat összegyűjtöttük. Fölhasználtuk míg csak lehetett. A főnök utasítására. Nem ismertük a szójaszószos tányérfestést, nagyon egyszerű primitív díszítéseket alkalmaztunk.
Viszont gyakori volt mindenütt az ezüst tálca. Sokat emlegetett régi történet, hogy amikor először álltam munkába senki nem mondta – a tálaló asztal alatt vannak ezek az alátétek. Tehát amikor a szakács elénk lökte a tányért – forrón, nekünk kellett a hangedlivel a tálcára tenni a fogást. Csak én még ezt nem tudtam, megfogtam a forró tányért, s utána azt tettem amit mindenki szokott ilyenkor. Jól szórakoztak rajtam a konyhában és a mögöttem álló pincérek.
Így lepleztem le magamat, megtudták, olyan nyári mikulás vagyok aki még soha életében nem volt felszolgáló . Mégis később főúr lettem, a nyár végére, én lettem ott a fizetős felszolgáló. Rájöttek a kollégák, mint 16 éven aluli alkalmi munkást nem tudnak megcsípni az ellenőrök. Így aztán akár az aznapi dátumot is hozzáadhattam a számlához.
S akkor néhány jól sikerült friss fotó a régióból – a kedvenc éttermemből. Vigyázat még meleg.
Jó étvágyat!
Tokaj
