Most, hogy több, mint egymilliárd, de még kevesebb, mint másfél, forint a főnyeremény a lottón, környezetemben megszaporodtak szerencselovagok. De ezek nem mennek ám aranyat mosni, meg a messzi Eldorádóba szerencsét próbálni, egy csudát. Komfortos szerencselovagokkal áldott meg a sors, akik maximum a lottózóig hajlandók elvonszolni munkában megfáradt testüket, de e kicsiny befektetésért is a legnagyobb hasznot akarják beseperni. Cserébe viszont engem macerálnak – talán ügynöki jutalékért vagy a nyereményük növelése miatt – a lottózás előnyeinek ecsetelésével. Hát, ha annyira akarják, hogy elvigyem azt a kis pénzt, legyen.
Kérem a lottózás a sűrített élet! Itt vannak először is az idősebb generáció képviselői, elsősorban hölgyek, akik 45-50 éve ugyanazokkal a családi eseményeket összefoglaló számokkal játszanak. A körzeti orvos csak azért írja fel nekik a Cavintont, hogy ne felejtsék el feladni a szelvényeket, mert ha egyszer nem adják fel, és pont akkor húzzák ki a számaikat… Bele sem merek gondolni! A másik irányzat képviselője a nagy számok törvényének engedelmeskedve egy rakás szelvényt ad fel hetente eldurrantva egy kisebb vagyont.
A hazai deklasszált arisztokrácia maradványai csak akkor hajlandók leereszkedni a lottózóba, ha a nyeremény eléri az egymilliárd forintot. Az álomlátók szekciója a tudatalatti rejtelmeit fordítja le a számok nyelvére, mert az álmok nem hazudnak. A nyers racionalitás talaján állók azon az állásponton vannak, hogy a lottó a hülyék adója, ezért inkább legálisan adót csalnak azzal, ha nem játszanak.
Barbi baba pedig akkor vesz lottót, ha anyagi gondjai támadnak, mert majd a nyereményből megoldja.
Én emberbaráti okból veszek ritkán nyereményszelvényt, hogy ezzel lehetőséget adjak másoknak a nyerésre. De ha egyszer nem élnek a felkínált lehetőséggel és összejön a milliárd, az mégiscsak egymilliárd, ezért ezen a héten meg kell tenni tétjeimet, mert az ősi focista bölcsesség szerint: ha nem rúgok kapura, nincs gól. Különben is Fortuna istenasszonynak is meg kell adnom az esélyt, hogy kegyeiben részesítsen, hisz oly régóta vár erre a lehetőségre.
Ekkor jön a második fázis, a szelvény kitöltése. Egyeseknek ez rutinszerű, mások lerágják a toll szárát, míg ikszelnek, megint mások könnyelműen dobnak számokat a rubrikába. Nekem persze mindegy mit húzok be, úgyis nyerek. Az e heti nyerőszám a 17, 39, 57, 63, 81 lesz. A megfelelő összeg befizetése után már nincs más teendő mint a várakozás, melynek során fogadalmak szoktak volt tevődni.
A hithű keresztényeknek a legkönnyebb, mert szombat reggeli imájukba bele szövik, hogy: „…a minden napi kenyerünket és lottó nyereményünket add meg nekünk ma…”, esetleg nagyon komoly ígéretet tesznek jellemfejlődésük karbantartására és kész. Az alkalmi vallásosak előre szeretik biztosítani az Úr jóindulatát, ezért kisebb-nagyobb összegeket dobnak Szent Antalnak kérve a közbenjárását és egyúttal a felelősséget is rányomva, ha mégsem köszönt be a dolce vita. A babonából vallásosak szeretnék bebizonyítani, hogy Isten mégiscsak szerencsejátékos, és részt ígérnek neki a haszonból templomfelújítás stb. formájában. Az ateisták egyféle emberbaráti gesztusból szoktak fogadalmakat tenni az emberiség szociális, egészségügyi, oktatási fellendítése érdekében pontosan kiszámolva, hogy azért kaszáljanak a bolton. Nekem ilyen hókuszpókuszokra nincs szükségem, mert aki minden hétfőn pontban 8:17-kor viszi le a szemetet úgy, hogy balról jobbra nyitja fel a kuka fedelét, az úgyis nyer.
Ha mindez megvan, jön a nyeremény fejben való elosztása. Az emberek ilyenkor természetesen nem irigyek (á!), csak felelősen szeretnék felosztani a pénzt. Az első dilemma, hogy megmondják-e a rokonoknak. Ez különösen akkor veszélyes, ha sok a devizahiteles a famíliában, mert képesek elvinni az egész nyereményt. Gondolniuk kell a jövőre is, nem lehet csak úgy felelőtlenül osztogatni, ezért az az elterjedt általános nézet, hogy a rokonok nem tudhatják meg. Majd, ha a nyertesek kellően távol lesznek, a kedves rokonság kap tőlük egy üdvözlőlapot. Barátok, ismerősök szintén kizárva, a sokak tudása nem gazdagít. Utálom az ilyen smucig népséget! Én persze a biztos nyeremény birtokában tudom magamról, hogy nem szólok senkinek, mert sajnos nem lehet ekkora terhet rakni az emberekre, ezt nekem kell cipelnem.
No, mármost a játékosok lelki szemei előtt ott van a milliárd forint, mit csináljanak a pénzzel?
Előszöris a legkéjesebb pillanat – majdnem ér annyit mint a zsebben lévő suska – elmagyarázni a főnöknek, hogy egy marha, de abban a szerencsében részesül, hogy láthat közelről kondenzcsíkot.
Aztán jön a féktelen költekezés, nagy ház, nagy autó, világ körüli út, nercbunda, luxus a köbön, végül a csőd, összeomlás, szegényház. Hiába, a vagyon elviseléséhez kell némi intelligencia is!
Ezért én inkább minden munkát elvállalok, sőt sokat túlórázom, kölcsönkérek a rokonoktól, barátoktól, így senki sem sejti, hogy egy milliárdost melengetnek keblükön. Belegondolva jó vacak életem lesz mint fösvénynek, kit pénze gondja öl meg…
