Erdélyi ízek, erdélyi étlap – innen választottam ebédrevalót a közelmúltban. Marhapörköltöt pityókával. Furcsa volt a párosítás – mert a pityókának becézett valami paprikáskrumlira sikerült.
Megjegyzem a csorbaleves viszont tökéletesnek bizonyult. Mivel korábban sűrűn jártam a határon túlra mindig vásároltam néhány ilyen leveskonzervet. Akkor tudtam meg, hogy ez nem más mint egy savanyított húsleves amit tejföllel és minden féle finom zölddel megbolondítanak . Nos ez a miskolc-tapolcai variáció fenségesnek bizonyult. Kár, hogy ez a leves kevés helyen szerepel az étlapon. Úgyanúgy mint a borcs is – amely ha jól emlékszem csak Budán a MOM parki bajos sörözőben kapható állandóan . Szolgálati közlemény – ugyanitt csak itt, közkivánatra marshall máj tejfölös uborkasalátával várja a különlegességre vágyó inyenceket.
Jut eszembe a vasárnapi szabadtéri ebédkor megleptek a darazsak. Ki tehet róla, ezek is tudják oda kell menni ahol jó a konyha. Mondta is az előzékeny felszolgáló nem tehetnek ellenük semmit. Bár helyükben néhány távoli asztalra kitettem volna dinnyehéjat. Hátha odavonzza a darazsakat. Jó tudni, nem érdemes nagyon hessegetni ezeket mert akkor bepipulnak és megcsípnek. A taktika nálam is az volt, nem észrevenni, ügyelni, hogy be ne kapjak egyet. Végül a sörömbe is beleittak. A végén már egy teljesen lerészegedett, ki sem bírt tápászkodni a pohár aljából. A társaságom rámpiritott, hogy szívtelen vagyok mert hagyon lerészegedni, belefúlni. Végül röstelltem, hogy ennyire szívtelennek tartanak és kihalásztam, útjára engedtem a pityókás darazsat. Repülni már nem tudtott, de kacsázva eltotyogott. Remélem egészséges , jól van és többé nem vedeli be a sörömet…. Hálából.
