A reFORRÁS református folyóirat karácsonyi számában jelent meg az a beszélgetés, mely Kiros Eszter hitoktató-lelkészt mutatta be a lapot olvasó, döntően református olvasóközönségnek. Az ebből megismert pályakép késztetett arra a beszélgetésre, melyből a Miskolci Keresztény Szemle olvasói információt kaphatnak személyéről, s a Lévay Gimnáziumban folytatott oktató és lelki gondozói munkájáról. A beszélgetésre a ballagás előtti hét csütörtök reggelén került sor. A találkozást az iskola portáján beszéltük meg, ahová néhány perccel a megbeszélt időpont előtt érkeztem. Érdeklődésemre a portás jelezte, hogy tud érkezésemről, de a lelkésznő kis türelmet kért, mivel a reggeli áhítatról jön majd. Kisvártatva meg is érkezett, majd az iskola cserkész-presbiteri szobájában kezdtük meg a beszélgetést.
MKSZ: Korábbi ismereteim szerint a gimnázium tanulói és tanárai hétfő reggelente a közös istentiszteleten veszek részt az avasi református templomban. Megváltozott volna ez a gyakorlat?
KE: Az elmúlt évek járványhelyzete sokáig lehetetlenné tette a nagy létszámú tanulóifjúság összegyűjtését a templomban, így áttértünk az egy-egy évfolyamot megszólító áhítatok rendszerére. Ezen kívül a téli időszakban a hideg templom sem biztosít otthonos körülményeket. Arról nem beszélve, hogy az épület adottságai miatt több ülőhelyről az oszlopok takarása miatt nehezen is követhető az elhangzó igehirdetés. Így megkezdtük a szűkebb létszámú – egyes évfolyamokat megszólító – áhítatokat, melyet magam is személyesebbnek, s alkalmasnak tartok arra, hogy az egyes korosztályok igényeihez jobban alkalmazkodó módon hirdessük Isten igéjét. Ennek ellenére a tavasz beköszöntével újból visszatérünk a templomba, bár ma az érettségi előtt álló osztály számára ez volt a ballagás előtti utolsó áhítat.
MKSZ: A reFORRÁS lapban említette azt is, hogy korábban „félt a sok ember előtt való prédikálástól”. Történt ezen a téren változás?
KE: Valóban így volt. Nem véletlen, hogy nem készültem lelkésznek, hiszen első diplomáimat vallástanárként és angol nyelvtanárként szereztem, így kerültem a gimnáziumba. Bátorítást kaptam azonban Sipos Tamás és Pallagi Andrea kollégáimtól, valamint Ábrám Tibor igazgató úrtól. Áhítatokat is kellett tartanom, s ezen keresztül erősödött bennem az elhívás a lelkészi pálya iránt. Egyéni tanrendű képzésben elvégeztem a sárospataki teológia lelkész szakát, így ma már lelkészként is tevékenykedhetek. A népes hallgatóság előtti megszólalással szembeni tartózkodás mára oldódott, de szívesebben szólalok meg szűkebb körben, ahol a diákok visszajelzéseit hatásosabban érzékelem, s figyelmüket közvetlenebb módon kelthetem fel. Ez feltehetőleg tanári előéletemből és tapasztalataimból is adódik.
MKSZ: Több lelkész is volt a családjában, nem lett volna kézenfekvő, ha rögtön a lelkészi pályát választja?
KE: Valóban. Nagyapám évtizedekig a falusi lelkészek hitvalló életét élte, nagymamám pedig lelkészfeleségként támogatta munkáját, szervezte a közösség életét, mely a hitéleten kívül közösségszervező funkciót is magába foglalta. Nagynéném lelkészként kivételes helytállással működött, míg édesanyám kórházlelkészként a lelkészi munka egy másik, speciális vetületét hozta közel hozzám. Ennek a négy személynek a helytállása, hitvalló élete jelentette számomra a példát, de ez nem jelentett számomra kényszerítést a lelkészi pálya felé. A gimnáziumi vallástanárom a debreceni Dóczyban követhető mintát jelentett számomra, így utam először a vallástanári pálya felé vezetett.
MKSZ: Ezek szerint a családi örökség jó alapot jelentett, de mégsem ez volt a döntő motívum pályájában. Volt-e egy meghatározó esemény az életében, ami a lelkészi pályára történő elhívását tudatosította?
KE: A gondviselés jóvoltából diákkorom óta a családtagokon kívül több karizmatikus személy is szerepet játszott választásomban. A Debreceni Református Kollégium igazgatója, Győri József, az ifjúsági lelkészem Csinády Melinda többek között ide tartoztak, akiknek hite és emberi magatartása inspiráló volt számomra. De megerősített egy Santiago de Compostella-ba vezető zarándoklat, a Camino is, ahol átgondoltam, hogy a hitoktatási anyag átadásán túl is van-e valami többlet, amit közvetíteni akarok környezetemnek.
MKSZ: Az előbbiek alapján érzékelhető, hogy több síkon is kapcsolódik a diákok mindennapi életéhez. Tanári, hitoktatói, lelkészi tapasztalatokat is szerezhetett működése kapcsán. Milyen a diákság összetétele a gimnáziumban?
KE: Mivel egyházi fenntartású iskola vagyunk, ezért meghatározó a református családból származó diákok részvétele az oktatásban. Ennek ellenére sincs felekezeti kizárólagosság, az egyéb történelmi egyházakhoz, illetve a kisegyházakhoz tartozó, vagy egyházi háttér nélküli fiatalok is jelentkeznek hozzánk. A jelentkezési motivációkra vonatkozóan született az elmúlt évben egy kérdőíves felmérés a felvételre jelentkezők szülei körében. Azért a szülők körében, mert a hozzánk jelentkező 12 és 14 éves fiatalok esetében a saját elhatározás még nem jellemző, inkább a szüleik kívánsága a döntő. Nagy segítséget jelent számunkra, hogy az elmúlt évtizedekben kiépült a városban a református fenntartású általános iskolák hálózata. Az itt végző tehetséges diákok számára természetes a református gimnáziumban való továbbtanulás. De számosan választják az állami fenntartású iskolákból intézményünket. Ebben feltehetőleg szerepet játszik a képzés jó színvonala is, de sokan az egyházi iskolákban folytatott nevelő tevékenységet is értéknek tekintik, s ezért törekednek hozzánk. Az utóbbi időben az iskola infrastrukturális feltételrendszere is sokat fejlődött. A 90-es évek közepén igencsak leromlott állapotban kaptuk vissza az ingatlant, azóta teljesen felújításra, korszerűsítésre került. Megépült tornatermünk és épült korszerű uszodánk is.
MKSZ: Indítottak testnevelés szakos osztályokat is?
KE: Nincs ilyen osztályunk, de természetesen sok diákot vonzanak a kiváló sportolási lehetőségek, s ebben támogatjuk is őket. Léteznek azonban digitális osztályok, melyekben a tananyagot elektronikus tankönyvek segítségével sajátítják el a diákok. Ez szintén érdeklődésre számot tartó oktatási módszer. Az ehhez kapcsolódó tananyagokat tanáraink fejlesztették ki, s a pandémia idején, amikor az on-line oktatás széles körben elterjedt, nagy segítséget nyújtott a nehézségeken történő felülkerekedésben.
MKSZ: Mivel a diákok zöme református családból származik. Ők ugye kielégítő hitbeli ismeretekkel rendelkeznek?
KE: Iskolánkban természetesen mindenki számára adott a felekezeti hitoktatás lehetősége, így tapasztalatokkal a református hittanra járók előismereteiről rendelkezem. A református családokból származó diákok esetében is számosan jönnek azonban olyan háttérrel, ahol a mindennapi vallásgyakorlat még nem jellemző. S a felekezeti kötődéssel nem rendelkező diákoknál sem adott a Bibliaismeret. Ezért az egyes osztályokban igencsak heterogén előismeretekkel rendelkező diákokkal találkozom. A kezdetben fennálló ismerethiányokat az évek során természetesen igyekszünk befoltozni.
MKSZ: Régi igazság, hogy hitre vonatkozó ismereteket lehet ugyan tanítani, de a hitre jutás egyéni döntés és elhívás következménye. Jelentkeznek végzett diákjaik közül lelkészi pályára is?
KE: Természetesen ez is megtörténik, de a hitoktatói vagy lelkipásztori munka eredményét nem lehet ennek alapján megítélni. Az utóbbi években egyébként is átalakulóban van a végzettek pályaválasztása. Míg a korábbi évtizedekben az iskola eredményességét az egyetemi felvételre jelentkezők száma és a felvettek aránya alapján ítélték meg, mára változás is megfigyelhető. A családok sokszor arra ösztönzik a fiatalabb generációt, hogy a nem sok megbecsüléssel rendelkező, esetenként túlnépesedett diplomás pályák helyett inkább a jövedelmezőbb szakmai képzést válasszák.
MKSZ: Egyébként sem lehet a felekezeti középiskolai képzés kizárólagos célja az elitképzés, hiszen a társadalomnak szüksége van arra is, hogy minden foglalkozási csoportban jelen legyenek az egyházi kötődéssel rendelkező, hivatásukat keresztényi lelkülettel gyakorló személyek. Gondoltak-e arra, hogy a képzés során különválasszák az eltérő ambícióval rendelkező diákokat?
KE: Bár felmerült ennek lehetősége évfolyamonkéni külön osztályok indításával, de eddig elvetettük ezt.
MKSZ: A beszélgetés lehetőségét megköszönve, ennek lezárásaként álljon itt a reFORRÁS folyóiratban megjelent interjú végére választott bibliai ige a Zsoltárok könyve 91. verséből:
„Tollaival betakar téged, szárnya alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.”
(A beszélgetést Zsugyel János MKSZ főszerkesztő folytatta Kiros Eszterrel)
