Az immunsejtek azonnal az agyba sietnek egy szívroham után, hogy ott minél mélyebb alvásra bírják rá a szervezetet. Ez egy olyan tanulmányból derült ki, melynek készítésébe egereket és embereket is bevontak.
Régóta ismert a tudomány előtt, hogy az alvás és a szív- és érrendszeri betegségek összefüggésben állnak egymással: a rosszul alvó embereknél nagyobb eséllyel alakul ki például a magas vérnyomás, mint azoknál, akik mélyen tudnak aludni. A fordított kapcsolat azonban eddig jórészt feltáratlan maradt: az, hogy a szív- és érrendszeri betegségek milyen hatással vannak az alvásra. Hogy erre választ kapjanak, az amerikai Icahn School of Medicine kutatói szívrohamot váltottak ki egerekben, hogy ezután megvizsgálhassák az agyhullámaikat.
Megfigyeléseik szerint ezek az egerek lényegesen több időt töltöttek lassú hullámú alvással (SWS). Ez a mélyalvás azon fázisa, melyet a gyógyulással is kapcsolatba szoktak hozni. A kontrollcsoport olyan egerekből állt, amelyeknek nem volt szívrohamuk.
A Nature tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerzői ezután arra voltak kíváncsiak, hogy mi okozhatja ezt a hatást. Az ismert, hogy egy infarktus után az immunsejtek jelentős gyulladást váltanak ki a szívben; a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy ezek az immunrendszer-változások az agyban is előfordulnak-e. Már csak azért is, mert az agy szabályozza az alvást is.
Mint megállapították: a szívrohamot követően az egerek agyát ellepték a monocitáknak nevezett immunsejtek, melyek a tumornekrózis-faktor α fehérjét állítják elő. Ez szabályozza a gyulladást, de az alvást is segíti.
Hogy igazolják, ezek a sejtek valóban összefüggésben állnak az alvásmennyiség növekedésével, a szakemberek megakadályozták a rágcsálók agyában a monociták felhalmozódását. Ennek eredményeképp a szívinfarktuson átesett egereknél már nem volt megfigyelhető a mélyalvás növekedése.
Hogy az extra alvás célját jobban megértsék, a kutatók még azt is megnézték, mi történik, ha megvonják az infarktuson átesett egerektől. Megfigyeléseik szerint ezen állatoknál az agyban és a szívben is több gyulladás volt, és sokkal rosszabbak voltak a kilátásaik is, mint a nyugodtan alvó társaiknak.
A szakemberek embereket is megvizsgáltak, de természetesen ebben az esetben nem váltottak ki szándékosan szívrohamot: az alanyok akut koszorúér-szindrómán estek át. Ez egy olyan tünetegyüttes, amit a szívizom vérellátásának hirtelen csökkenése vált ki. Akik közülük rosszabbul aludtak a problémájukat követő hetekben, azoknál nőtt a szívinfarktus, valamint az egyéb szív- és érrendszeri problémák kialakulásának a kockázata a következő két év során.
Mindezekből következik: az orvosoknak tájékoztatniuk kell a pácienseket a jó alvás fontosságáról a szívrohamot követően, vélik a szakemberek. Szavaik szerint ezt a kórházakban is figyelembe kell venni, a vizsgálatokat és minden mást célszerű lehet nappal végezni, így minimalizálva az alvásmegszakításokat.
