Avi/ujkelet.live

A háború 479. napja: A katari miniszterelnök exkluzív interjút adott az izraeli 12-es csatornának, melyet tegnap este vetítettek le. Mohamed al-Thani, aki hosszú hónapok óta közvetít Izrael és a Hamász terrorszervezet között a túszalku megkötésében, beszélt az előző megállapodás óta 15 hónapja tartó tárgyalásokról, és visszautasította a Hamászhoz való kapcsolódásról szóló állításokat, amelyeket ,,politikai propagandának” nevezett. Többek között utalt Donald Trump megválasztásának hatására, illetve az új elnök megbízottjának „létfontosságú szerepére”.

Megjegyzendő: Izrael és Katar között nincsenek diplomáciai kapcsolatok.

Nir Arad: Miért tartott ilyen sokáig megállapodásra jutni a felek között?

Mohamed al-Thani: Ez a megállapodás nem volt egyszerű, közel 15 hónapig tartott a tárgyalás. Az előző megállapodás összeomlása óta, amelyben 2023 novemberében 109 túsz szabadulását tudtuk elérni, voltak hullámvölgyeink a tárgyalásokon, ez egy bonyolult folyamat. Ami igazán elszomorít, az az a tény, hogy ilyen sokáig tartott egy megállapodás elérése, amelynek keretéről még 2023 decemberében megállapodtunk.

Tehát ez ugyanaz a megállapodás, amelyről akkor megegyeztek?

Szinte egyforma. Alapvetően mindenki azt mondja, hogy ez ugyanaz a megállapodás május 27-ről. Minden nap, amikor elakadás volt, felelősséget éreztünk, amiért ezek a napok sok emberéletet követelnek, legyen szó gázaiakról vagy izraeli túszokról, akiket Gázában tartanak fogva.

Ki ragaszkodott az ügylet keretéhez? Ki profitál belőle többet?

Ezt a struktúrát gondoltuk a legjobbnak, figyelembe véve mindkét fél aggályait. A mi szempontunkból az ideális megállapodás az, ha véget vetünk a háborúnak, és az összes túsz egy lépésben szabadul, és kész.

Miért nem tették meg?

Néha ezek politikai kényszerek. Nem választhatom egyik oldalt sem. Egész idő alatt közvetítő voltam, és igyekeztem tisztelni a közvetítői szerepemet, így nem részesítettem előnyben egyik oldalt sem.

Mennyi az esély a folytatásra a második szakasszal?

Minden attól függ, hogy mindkét fél ragaszkodik-e a megállapodáshoz, ez az első dolog. A második szakasz tárgyalási folyamata a tervek szerint 16-án kezdődik, de igyekszünk a lehető leghamarabb elindítani. Remélem, hogy a jövő héten elkezdem beszélgetést az izraeliekkel, abban a reményben, hogy elkezdődjön a második fázis. Nagyon fontosnak tartom, hogy elérjük ennek az alkunak a végső szakaszát, mindenkit hazahozzunk, és végleg véget vessünk a háborúnak.

Milyen feltételek szükségesek az összes izraeli túsz szabadulásához?

Mint már említettem, jó szándék kell a kezdéshez. A második szakasz tárgyalása nagy bátorságot és vezetést igényel. Ezenkívül nehéz döntéseket kell hozni, hogy mindenki hazajusson és véget érjen a háború – ez az, amit minden békemegállapodás megkövetel, ehhez erős vezetésre van szükség, melynek eltökélt szándéka, hogy népe érdekeit és biztonságát mindenek elé helyezi.

Hogyan hatott a tárgyalások dinamikájára Trump elnök fenyegetése, hogy megnyílnak a pokol kapui a Közel-Keleten?

Az igazság az, hogy láttuk mindkét kormány munkáját, az akkor hatalmon lévő adminisztrációt, Biden elnök adminisztrációját, valamint a következő kormányt, Trump elnök jelenlegi kormányát is. Láttuk, hogy létfontosságú szerepet játszottak, és Trump különmegbízottja létfontosságú szerepet játszott a folyamat lezárásában, hogy eljussunk a végponthoz.

Ez győzte meg a Hamászt?

Az igazság az, hogy ha így nézzük, a Hamásznak biztosítékra van szüksége, hogy ez az egyezmény folytatódik és kitart. Lényegében két régóta háborúzó félről van szó, zéró a bizalom az érintett felek között, és garanciákra, kezesekre és közvetítőkre van szükségük, hogy áthidalják a szakadékokat. Ez valójában nagyon fontos eleme volt az üzletnek.

Melyik oldal álláspontját érintette ez jobban – Izraelét vagy a Hamaszét?

Szerintem mindkét oldalt érinti. Úgy láttuk, hogy ez hozzájárult ahhoz, hogy megállapodásra jussunk, látva Trump elnök elkötelezettségét a megállapodás befejezése mellett, és ez rendkívül fontos elem volt.

A pokol kardja még mindig a fejek felett lebeg?

Nem hiszünk a fenyegetés nyelvében, nem mondanám, hogy ez az a nyelv, ami működik. Az elkötelezettség, hogy véget vessünk ennek, és elmozduljunk a megoldás felé – ez a leghatékonyabb eszköz.

Mi lesz a Hamász sorsa a megállapodás teljes lezárása után?

Ezt nem mi határozzuk meg. Olyan helyzetről beszélünk, amely már nagyon régóta a levegőben lóg. Az egész probléma megoldása érdekében azt egy egészként kell vizsgálni. A probléma az, hogy meg kell találnunk a békéhez vezető fenntartható utat, ahol láthatjuk, hogy az izraeliek és a palesztinok békében élnek egymás mellett, és biztosítva van mindkét nép biztonsága. Ez joga minden ember ezekben az országokban, de az egész régióban is.

A kétállami-megoldás újjáéledése?

Hisszük, hogy ez az egyetlen módja a továbblépésnek. A mi régiónk nem egyszerű, nagyon bonyolult, viharos, ősi háborúk, meghatalmazottak, állami szereplők, nem állami szereplők. A kétállami-megoldás az egyetlen módja annak, hogy legyen egy olyan régiónk, ahol békében élünk egymás mellett.

Úgy gondoljuk, hogy a gázai rendezésnek megállapodás útján kell megtörténnie. Másodszor, a palesztinoknak meg kell hozniuk a Gáza irányításával kapcsolatos döntést, és az izraelieknek is joguk van a biztonsághoz határaikon. Ezt teljesen megértjük és támogatni fogjuk. A tárgyalások során, legalábbis azokon, amelyeken személyesen részt vettem, őfelsége, az emír vezetésével számos konfliktus megoldódott ezeken a megbeszéléseken.

Sok izraeli kritizálja azt a fontos szerepet, amelyet önök, Katar, vállaltak a közvetítésben, főleg azért, mert az Al Dzsazíra Katarhoz tartozik. Önök vendégül látják a Hamász vezetőit, és az elmúlt évtizedben dollármilliárdok átutalásával finanszírozták a Hamászt.

Ez egy olyan kérdés, amelynek megválaszolását több tényezőre bontom. Először is, mint említettem, a mi térségünk nem egy sétagalopp. Ez nem egy egyszerű terület, hanem egy nagyon összetett terület. Katar külpolitikájának lényege a konfliktusok közvetítéssel történő megoldása, ehhez pedig mindenkivel nyitott kommunikációs csatornára van szükségünk. A Hamász dohai irodája az Egyesült Államokkal való teljes együttműködésben nyílt meg. Ez az iroda – mint említettem – a nyitott csatornát jelentette velük a konfliktusok megoldása és a jövőbeni konfliktusok megelőzése érdekében. Ez volt az oka és ez az a kommunikációs eszköz, amelyet az elmúlt években használtunk a gázaiak dolgának megkönnyítése és az izraeliek biztonsága érdekében.

Nagyon bízunk benne, hogy mindent megtettünk és nagyon átlátható módon, legyen szó Gáza finanszírozásáról, egy olyan kérdésről, melynél sajnos olyan állításoknak és propagandának vagyunk tanúi Katarral szemben, hogy milliárdokat utaltunk át a Hamásznak, ami sosem volt így és nem igaz.

Ez propaganda?

Természetesen. A pénzt, amit a gázai lakosoknak küldünk, a rászoruló szegény családokat és az áramellátást szolgálták, ezeket egyébként teljes mértékben egyeztették az izraeli kormánnyal.

Valóban az izraeliek kérték önöktől ezt?

Valóban, igen. Valójában a gázaiakkal kötött biztonsági megállapodások némelyike magában foglalta a Gázának nyújtott segélyt.

Ez a Netanjahu-kormány, igaz?

Egyetlen ország sem kezdeményezett segítségnyújtást ezekben az időkben. Katar az, aki kezdeményezte, és át kellett vennünk a vezetést, hogy tegyünk valamit. Most, a Katart és a körülötte zajló minden kritikát és propagandát illetően, sajnálatos látni, hogy szerepünket, amelyet valójában a régió és a régió stabilitása érdekében tettünk, rövidlátók emberek, politikusok bírálják, akik megpróbálják saját politikai hasznukra fordítani, ami egyáltalán nem segített a gázai helyzet enyhítésében vagy a túszok visszatérésében.

Azokhoz a politikusokhoz fordulok, akik kritizálják a szerepünket, mit tettek ők, hogy hazahozzák őket (a túszokat)? Mit tettek a régió stabilitásának biztosításáért a beszéd és a cselekvés mellett? Elnézést, de politikai haszonszerzésre használnak minket?

És mégis, vannak, akik azt állítják, hogy önök a Hamászt képviselik ezeken a tárgyalásokon, és nem közvetítők.

Nos, ez teljesen valótlan. Jóhiszeműen közvetítettünk, semleges álláspontot képviseltünk, kommunikációs csatornát képviseltünk a két fél között, és lényegében ez kell, ha közvetítőként szolgálsz. Ha mi képviselnénk a Hamászt ezeken a tárgyalásokon, akkor nem ez lett volna az eredmény. A közvetítés végül semleges és nagyon profi volt, sőt, aki azt akarja hinni, hogy fordítva történt, az az ő problémája, nem az enyém.

Használták az összes nyomásgyakorló eszközüket a Hamászt illetően?

Mint említettem, a nyomásgyakorlásunk az, hogy minden oldalra egyformán nyomást gyakorolunk, és mindent megtettünk, amit tudtunk. Mindent bevetettünk, hogy a megállapodás létrejöjjön. Úgy gondoljuk, hogy ez a mi érdekünk, a palesztin népé, az izraeli népé és az egész régióé.

Fontolóra vennék, hogy újra befektessenek Gáza újjáépítésébe?

Nézze, ez a kérdés sokszor felmerült. Ami minket illet, természetesen nem hagyjuk sorsára az embereket, hogy lerombolt helyen éljenek. De ott van a nagyobb kérdés, hogy meddig fektetünk be egy olyan helybe, amelyet bizonyos helyzetekben ismét lerombolnak?

Fenntartható békét szeretnénk látni, amely lehetővé tenné, hogy ezekbe az emberekbe való befektetésünk fenntartható és tartós békéhez vezessen.

Vajon sikerül ezt elérni? Ön optimista?

Mindig optimisták vagyunk, soha nem adjuk fel. Ellenkező esetben feladtuk volna a folyamat közepén.

Úgy tűnik, hogy a világbajnokság rendezése lehetővé tette a nemzetközi imázs javítását. Ez annak a PR-kampánynak az eredménye, amelyet állítólag Jonatán Urich és Iszrael Einhorn készített, akik Izraelben Netanjahu miniszterelnök tanácsadóiként ismertek? (A Pr-kampányról itt írtunk)

Őszintén szólva, ezek a nevek nem ismerősek számomra. A PR mindig hozzájárulhat, igen, de a fő tényező azoknak az embereknek a tapasztalata, akik egy békés, fejlett és befogadó országba érkeztek.

Találkozott Jichák Herzog elnökkel Davosban. Mikor látogat Izraelbe?

Attól függ, hogy alakul a jövő.

Mik a feltételek?

Nincsenek feltételek, békés megoldásokról beszélünk, és bármire is van szükség a béke megteremtéséhez a térségben, megtesszük.

Végül szeretné megragadni az alkalmat, hogy közvetlen üzenetet közvetítsen az izraelieknek, a túszok családjainak?

Nézze, a folyamat során találkoztunk a családokkal, ahogy gázaiakkal is, és megígértük, hogy mindent megteszünk azért, hogy megtörténjen és a végeredmény szerint – mindenki hazatérjen, és rendeződjön a helyzet Gázában.

Azt üzenem nekik, hogy az ő támogatásukra építünk, hogy elérjük ezt a megállapodást ezen a szakaszon keresztül a következő szakaszig, és remélhetőleg nem térünk vissza a háborúhoz. Ez a fő üzenetem számukra, és mindannyian gondoljuk át, mi lesz a következő fejezet számunkra, hogyan élhetünk abban a biztonságos környezetben, amelyben mindannyian szeretnénk élni.

KATAR: SEMMI SEM AZ AMINEK LÁTSZIK

Katar egy kis ország, amely óriási eredményeket ért el az elmúlt években. Az apró emírségnek, esküdt riválisok, Szaúd-Arábia és Irán között, valahogy mindig sikerült mindenkit manipulálni Teherántól Washingtonig. 

Katar minden oldalon játszik. Egyrészt világbajnokság házigazdája, mely soha nem látott presztízssel rendelkezik szerte a világon. Másrészt egy szigorú muszlim állam, amely finanszírozza a terrort. Fogadhatja a Hamász és a tálibok vezetőit, valamint otthont adhat az Öböl legnagyobb amerikai bázisának, al-Odeidban.

Katar nem mindig volt ilyen kapós, éppen ellenkezőleg. Az ország erősen kötődött a Muszlim Testvériség mozgalomhoz, amelynek a Hamász a gázai ága. Az arab tavasz utáni napokban Egyiptomban, Marokkóban és Tunéziában a Muszlim Testvériség óriási sikereket ért el, és kulcspozíciókat ért el a kormányban. De ezek a sikerek rövid életűek voltak, és mindent összevetve Katarnak többnyire a Hamász maradt.

Ezért kezdett különös figyelmet fordítani a Hamászra. A havonta több millió dollárt érő bőröndök Gázába Katarnak befolyást szereztek a palesztin kérdésben. Nem mellesleg a Hamász teljes vezetése Katar fővárosában székelt, teljes jóváhagyással.

A katariak most attól tartanak, hogy a gázai háborúval mindent elveszíthetnek, két okból: a Hamászt az ISIS-hez hasonlító nemzetközi kampány hullámokat ver. A Nyugat – kezdetben – elborzadt a Hamász által elkövetett atrocitásoktól, amelyeket, mint mindenki tudja, Katar finanszíroz.

Most Dohában kárelhárítást kell végezniük, és a lehető legtöbb gyerek, nő és idős szabadon engedését kell biztosítaniuk, hogy nehogy terroristának bélyegezzék őket.

A második ok, hogy a Hamász megdöntéséről szóló beszédek nem szolgálják a katariak javát. Mert ha a Hamász elbukik, akkor Katar visszasüllyed azzá, ami valójában: egy kis országgá befolyás nélkül a regionális arénában.

The post Először izraeli kamera előtt: Katar miniszterelnöke first appeared on Új Kelet Live.