Avi/ujkelet.live
A háború 506. napja: Az október 7-i mészárláshoz vezető évben, az igazságügyi reform időszakában a Sabak belbiztonsági szolgálat és Binjámin Netanjahu miniszterelnök közötti konfrontáció elérte csúcspontját. A Sabak vezetője, Ronen Bar figyelmeztetni akarta a miniszterelnököt az egyre mélyülő szakadásra a társadalomban, amelyet az ellenség példátlan gyengeségként azonosít, és a közeljövőben várható támadásra. Netanjahu figyelmen kívül hagyta.
A 12-es csatorna tegnap esti riportja szerint, amit a mai napig nem publikáltak, az az, hogy 2023 szeptember elején a Sabakban megbeszélést tartottak a következő címmel: „Készültség a hadjáratra a Gázai övezetben”. A Déli Parancsnokság és a hadsereg műveleti osztályának magas rangú tisztviselői jelen voltak az ülésen. A Hamász előkészített terve azonban nem merült fel. A megbeszélés végén megállapították: a gázai aréna instabil, fokozni kell a készültséget.
Eltelt egy hét, a katonai és politikai körök figyelmen kívül hagyták, és Ronen Bar megbeszélést kért a biztonsági vezetők bizottságában, amelynek tagja a miniszterelnök, a Moszad vezetője, a vezérkari főnök és más magas rangú tisztviselők. Szeptember közepén a következő figyelmeztetést tette ott: ,,Úton vagyunk egy többfrontos hadjárat felé.” Október 1-jén, miután a Hamász hosszú idő után először vállalta a felelősséget egy júdeai és szamáriai terrortámadásért, megbeszélést hívtak össze Netanjahunál a biztonsági szervezetek vezetőivel. Bar azt javasolta, hogy likvidálják Jechíje Szinwart, de a miniszterelnök ezt elutasította.
A mészárlás előtti órák
Ez a Sabak legnagyobb kudarca a megalakulása óta. A szervezet, amelynek figyelmeztetni kellett volna és az izraeli hadsereggel ellentétben, nem becsülte le a Hamászt, nem teljesítette feladatát. Tehát mi történt az október 6. és 7. közötti éjszakán? És mi vezetett a hatalmas kudarchoz?
A 12-es csatorna riportja a legmagasabb rangú tisztségviselők tanúvallomásain és két drámai nyomozáson alapul, amelyeket eddig nem publikáltak.
A Sabak vezetője éjszaka felébreszti az egész rendszert
Hajnali fél háromkor Ronen Bar a szervezet központjába sietett és berendelte a Sabak vezető tisztviselőit. Ez két árulkodó jel érkezésekor történt. Az első a több tucat izraeli SIM aktiválása Gázában, amelyek az Izraelbe való beszivárgás lehetőségére figyelmeztetnek. A második a Hamász katonai parancsnokságának magas rangú tisztviselőinek leköltözése az alagutakba.
Bar beszivárgástól tartott Izraelbe, igaz nem több ezer terroristára hanem több tucatnyira számított. De ahogy telt az éjszaka, egyre kevésbé tűnt határozottnak – állapította meg a riportban idézett külső vizsgálat.
A Sabak vezetőjének intuíciói nagyon jók volt az éjszaka elején. Valójában ő volt az, aki felébresztette az összes biztonsági szervezetet az éjszaka. A magas rangú tisztviselők azonban megnyugtatták. ,,A SIM-eket már korábban is aktiválták” – mondták neki.
A szolgálat 2 óra 58 perckor figyelmeztető üzenetet küld az Izraeli Védelmi Erőknek és a miniszterelnöknek beszámoló Nemzetbiztonsági Tanácsnak a Hamász szokatlan viselkedéséről, amely támadó tevékenységre utalhat.
3:17-kor egy alacsonyabb szintű értesítés jön ki, de hasonló szellemben. Innentől kezdve további figyelmeztető üzeneteket nem küldenek.
A riport szerint azonban 4:00 és 6:00 között a Sabak üzeneteket küld az Izraeli Védelmi Erőkkel folytatott operatív chat során. Az üzenet: ,,A legvalószínűbb lehetőség az, hogy a Hamász felkészül a proaktív fellépésünkre, az esemény nem azonnali. Folytatjuk a hírszerzési vizsgálatot.” Ezzel a nyilatkozattal párhuzamosan két Tequila csapatot küldenek délre, attól tartva, hogy az éjszaka folyamán terrortámadás történhet a Gázai övezetből.
A drámai parancs reggel 5 órakor
Hajnali ötkor, miután a Sabak vezetője által vezetett újabb helyzetfelmérés befejeződött, két hadműveleti utasítást írnak. Az első a vasárnap délelőttre tervezett kormányülés elhalasztására tett javaslat. Az ok: az a feltételezés, hogy a Hamász tévesen azt hiszi, hogy a cél egy nagyobb izraeli támadás engedélyezése Gáza ellen, magyarán aggódtak, hogy a Hamász ezt félreértelmezi és megelőző támadást indít.
A második irányelv drámai: A miniszterelnök katonai titkárának tájékoztatása az éjszakai helyzetről, a jelzésekről, méghozzá azonnal. De ez több mint egy órával később történik meg. Csak 6:13-kor ébreszti fel Ronen Bar irodavezetője Avi Gilt, Netanjahu katonai titkárát: ,,Vannak jelek, amelyek beszivárgásra utalnak, de másrészt Szinwar telefonja és egy másik magas rangú Hamász-tisztviselő telefonja a lakásukban van, nem az alagutakban… Sürgősen szükségem van rád a vörösön”.
Négy perccel később, 6:17-kor már a vörös telefonon beszélnek. Bar irodavezetője részletezi a SIM-eket és a támadástól való félelmet. A katonai titkár azonnal felhívja a vezérkari főnök irodavezetőjét, hogy hallja, mit tud az eseményekről, majd felhívja Netanjahut. Már 6:29 van.
A Nukba haderőt nem határozták meg stratégiai fenyegetésként
Tehát hogyan történt ez a Sabakkal? A felszínen az éjszaka folyamán tett intézkedések jelentősek voltak. Az indikatív jelek minőségiek voltak, de a következtetések totálisan tévesek. Ezt a kudarcot pontosan vizsgálták a külső és belső vizsgálatok.
A Sabak meghatározta, hogy véleményük szerint mi az a fegyver, amely megzavarja a Hamász egyensúlyát, és amelyet nem szabad megengedni: Precíziós rakéták birtoklása, kiváló minőségű drónok beszerzése, fejlett haditengerészeti kommandós képességek, hogy Izrael partjain meglepést okozzanak. A Nukba haderőt nem definiálták stratégiai fenyegetésként, mert az volt a felfogás, hogy nem kivitelezhető egy magas színvonalú tömeges betörés Izraelbe, miután az alagutakon keresztüli hadművelet veszélyét a földalatti akadály megépítése nagyrészt elhárította.
A másik ok a hírszerzési anyagok felhasználásához köthető: elsősorban a Hamász befolyásolására, terveinek megzavarására koncentráltak, sokkal kevésbé az eredeti szándékok megértésére. Ez azt az illúziót keltette, hogy meg lehet jósolni, mit fognak tenni.
A vizsgálat azt mutatja, hogy míg a szolgálat egy rövid távú, lokalizált esemény körüli célzott terrortámadások meghiúsítására szakosodott, a katonai rajtaütések lebonyolításában, amely összetett és hosszú távú megfigyelést igényel, kudarcot vallott.
„Jerikó falát” megvetően kezelték
Mindezek a pontok egy nem kevésbé elképesztő megállapításhoz vezetnek, amely a külső vizsgálatból derül ki. A Hamász rajtaütési tervét (Jerikó Fala) nemcsak az Izraeli Védelmi Erőknél, hanem a Sabaknál is terjesztették. De még ott is elvetették, mint erőépítő programot. Nem tartottak ülést a témában. A két altisztnő e-mailjei, amelyek a Hamász hadgyakorlatait a támadást megelőző hónapokban Jerikó Falával kötötték össze, szintén eljutottak a szolgálathoz, és figyelmen kívül hagyták őket. Még október 7-én éjszaka sem merült fel egyetlen beszélgetésben és az ottani helyzetértékelésen sem.
A támadásra való figyelmeztetés elmulasztása két olyan eseményhez is kapcsolódik, amelyek öt évvel a Nukba-invázió előtt történtek, és súlyosan károsították Izrael hírszerzési képességeit.
Az első incidens azt követően történt, hogy meggyilkolták a Hamász egyik gázai operatívját, aki terroristákat toborzott, hogy terrortámadásokat hajtsanak végre Júdea és Szamáriában. A likvidálást követően Szinwar ,,lefejezési akciót” rendelt el – azaz mindenkit, akit azzal gyanúsítanak, hogy együttműködött Izraellel, megölik. Sok ügynök munkája ért véget, és a HUMINT (az emberi erőforrásokat felhasználó, kiaknázó hírszerzési módszer) szinte teljesen leépült.
A második esemény, amelynek kára még nagyobb volt, egy különleges haderő lelepleződése a dél-gázai Khan Juneszben 2018-ban. Az Al Dzsazíra vizsgálata szerint a Szajeret Matkal akciója volt, amely után a Hamász megtanulta, hogyan hallgatják le őket Izrael, és hogyan lehet becsapni Izraelt.
Gáza elkülönült, és amikor nem lehet találkozni potenciális ügynökökkel, mint Júdea és Szamáriában, a Sabaknak nagy nehézségei voltak az ügynökök toborzásában általában, és különösen a Hamász döntéshozói körében. És ezzel az hírszerzési-hasadással szemben kreatív megoldásokat próbáltak találni. Emiatt került bevezetésre a SIM-kártya riasztási művelet, amely ugyan hozott eredményt, de nem elemezték ki megfelelően.
,,Nehéz alábecsülni a figyelmeztetést elmulasztó szolgálat óriási kudarcát, de nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy ha a politikai és katonai réteg hallgatott volna az elmúlt években a Sabak álláspontjaira és ajánlásaira, akkor október 7-e nem következett volna be” – jegyzi meg a riport készítője, Omri Maniv.
..Az elmúlt évtizedben, ahogy a terrorszervezet megerősödött, és igazi hadsereggé vált, a Sabak többször is figyelmeztetett a következményekre. Joram Cohen, Nadav Argaman és Ronen Bar is, és sürgette a miniszterelnököt: Likvidálni kell a felsővezetést, Deifet és Szinwart. Netanjahu azonban a hadsereg álláspontjával értett egyet, és inkább a nyugalmat nyugalomért elvet részesítette előnyben. Amikor Netanjahu Katarhoz fordult, és szó szerint könyörögve kérte őket, hogy küldjenek a Hamásznak pénzzel teli bőröndöket, a Sabak a sarkára állt, határozottan ellenezte.”
https://anchor.fm/s/51fceecc/podcast/rss
The post Elszalasztott likvidálás és a mészárlás előtti órák first appeared on Új Kelet Live.
