ujkelet.live

A Hamász terrorszervezet fogságából szabadult több mint száz izraeli közül az egyik, Ron Kriboi közel másfél évig hallgatott: elhatárolódott a médiától, és soha nem mesélte el a történetét, a saját hangján.

„Jól vagyok, nem borultam ki, és nem is őrültem meg” – nyilatkozta a 12-es csatornának, az interjút pénteken adták le. „A történetem nagyon érdekes, és minden, ami történt, igaz.”

Ron most először állt készen arra, hogy megossza, min ment keresztül: „Csendes ember vagyok, élem az életemet. Ezért nem interjúvoltak meg, folytatom az életemet úgy, ahogy az előző ponton volt, azt kértem, hogy visszatérhessek az életemhez.”

Ha rajta múlna, továbbra is meghúzná magát. De most, hogy a túszok sorsa minden eddiginél bizonytalanabb, úgy érezte, nem hallgathat tovább, és beszélni akart – különösen egy katonáról, akivel a fogságban találkozott, Matan Angresztről. A történetét eddig csak a közeli családtagjai és a biztonsági szolgálat emberei hallották, akik kihallgatták, amikor szabadon engedték és visszatért Izraelbe.

A 27 éves Ron Kriboi családja Oroszországból vándorolt be, de ő Izraelben született és Karmielben nőtt fel: „A hangok világából származom, ezt az életet élem, a bulikat.” 2023. október 7-én dolgozni érkezett a Re’imben megrendezett Supernova fesztiválra, ahonnan aznap reggel elrabolták.

Először egy gázai lakásban tartották fogva. Az izraeli hadsereg egyik bombázása során a házat találat érte, és kihasználva a helyzetet sikerült megszöknie fogvatartói elől. Négy napig egyedül volt a terepen, Gáza szívében.

„Fejben soha nem gondoltam bele, hogy ennek van értelme. Amit láttam, ami Gázában történik, amit tapasztaltam, az nem logikus.”

„Amikor egyedül voltam kint, senki sem látott, aztán amikor valaki meglátott – annak nem lett jó vége. Az ottani emberek, amikor elkaptak, megvertek. Nem volt egyszerű dolog… Amikor elkaptak és visszavittek, azok, akik megvertek, átlagos gázaiak voltak, akik minden frusztrációjukat rajtam vezették le.”

Visszaadták a Hamász terroristáinak, akik ezúttal levitték egy alagútba: „Ezek nem azok az alagutak, amiket a képeken látsz. Valami nagyon kicsiben, mélyen, a föld alatt voltunk. Még padló sem volt, homokon és penészes matracokon voltunk. Egy nagyon-nagyon kicsi ketrecben voltunk. Komolyan másfél méterszer másfél méterről van szó, és le kell feküdni és úgy lenni benne, állni nem lehet. Nincs magasság, nincse WC, nincs étel. Öten voltunk, egy kis adag ételt ettünk némi konzervvel és egy pitával, amit elosztottunk egymás között. 51 napig voltam ott, és kilenc kilogrammot fogytam.”

És abban a sötét, zsúfolt alagútban találkozott Matan Angreszttel – egy páncélos harcossal, aki 2023. október 7-én Nahal Oznál harcolt tankos bajtársaival, amíg közvetlen találatot nem szenvedtek. Matan, aki súlyosan megsérült, volt az egyetlen túlélő. „Egy nappal Matan előtt vittek le az alagutakba, és ő nagyon, nagyon, nagyon ijedten érkezett.”

Egy találkozón Matan szüleivel, Matan édesanyja, Anat megkérdezte tőle: „Mire emlékezett? A tanktámadásra?”

„Azt mondta, az első robbanás jobbról hátulról történt” – emlékezett vissza Ron. „Aztán azt mondta, hogy újabb robbanást érzett, majd megpróbált kommunikálni a csapatával, de nem válaszoltak neki. Nem értette, mi történik, amíg a terroristák meg nem jöttek, hogy kihúzzák a tankból. Aztán azt mondta: ‘Magamhoz tértem, és villanásokban láttam, ahogy a barátaim a padlón fekszenek.’ Azt mondtam neki: ‘Nem vitték el őket veled?’ Mire ő: ‘Nem, csak engem vittek el, és elkezdtek kihallgatni és verni.’ Aztán megérkezett a tömeg, azt mondta, csak arra emlékszik, hogy megverték, elájult, megpróbál magához térni, feltettek neki néhány kérdést, majd újra elájult.”

A szörnyű túszejtésről készült videó, amelyen Matant erőszakkal kirángatták a tankból, csak egy kis részét meséli el a Gázába vezető úton elszenvedett bántalmazásnak.

„A kihallgatások, amelyeken keresztülment, valójában még izraeli területen történtek, ott kezdődött – útközben már egy akkumulátorhoz kötötték, és megpróbálták feléleszteni, először autóakkumulátorokkal áramütést mérve rá” – mondta Ron. ,,Erre emlékezett… Nem tudták kihallgatni. Valószínűleg még beszélni sem tudott, mert olyan súlyosan megsérült. A sérülései nagyon súlyosak voltak.”

„Láttam a legutóbbi videót róla, és láttam, hogy nem mozdult a keze” – magyarázta Ron. „Olyasmi volt, mint amikor először találkoztam vele, ugyanebben a helyzetben volt a keze, szóval úgy vélem, hogy ez valami, amitől a kezdetektől fogva szenved.”

Matan szülei megjegyezték, hogy ez az egyik félelmük, hogy a keze lebénult. Orvosi jelentéseket kaptak többek között orr és állkapocs törésekről.

Ron: „Bántalmazták. Ez valami olyasmi, amit még ha valaki megpróbál is elképzelni, soha nem lesz képes elképzelni, hogy min megy ő ott keresztül.”

Matan édesanyja megkérdezte Rontól, hogy látott-e más sérüléseket is rajta.

Ron: „Égési sérülések voltak az ujjain. Nem láttam még ehhez hasonló égést. Semmi ehhez hasonlót nem láttam. Úgy tűnik, savtól vagy valami hasonlótól volt, mintha nem sima tűz érte volna.”

Matan édesapja, Hagai: „Milyen gyereket kapunk, istenem, fel nem foghatom.”

Ron: „Bántalmazáson ment keresztül, kemény kihallgatásokon, áramütésekkel és verésekkel. Hogy megpróbáljanak belőle információt kicsikarni. Árammal sokkolták, hogy magához térítsék, hogy információkat csikarjanak ki belőle. Elmondta nekem, hogy megverték.”

Hagai: „Hűha. Ezt mondják nekünk, hogy a katonákat súlyos bántalmazásnak vetik alá – áramütésnek.”

Ron: „Bizonyos, hogy a katonák olyan bántalmazásoknak vannak kitéve, amelyeknek a civilek nem.”

Anat, Matan édesanyja: „Tettél tanúvallomást erről?”

Ron: „Persze. Leültem, és mindent elmondtam.”

Anat: „Tehát rendelkeznek ezzel az információval.”

Ron: „Az első pillanattól kezdve mindent tudnak. A kórházban, a második napomon Izraelben, már annyit elmondtam, amennyit csak tudtam, annyi információt adtam át, amennyit csak tudtam.”

Annak ellenére, hogy jelentős idő telt el, és másfél év alatt információ halmozódott fel, Binjámin Netanjahu miniszterelnök a közelmúltban, amikor találkozott Matan szüleivel, azt állította, hogy nem volt tudatában, hogy Matan állapota súlyos.

Anat: „A legutóbbi találkozón (Netanjahu) Gal Hirschre [túszok és eltűnt személyek koordinátora] nézett, és megkérdezte tőle, hogy Matan valóban megsérült-e.”

Hagai: „A miniszterelnökünk megkérdezi Gal Hirschtől: ‘Mi, Matan megsebesült?’ És felfoghatatlan, hogy még csak nem is tisztázta, és nem ismerte az állapotát, egy olyan katona állapotát, aki érte harcolt.”

Ron: „Létezik ilyen információ.”

Hagai: „Azt várjuk a miniszterelnöktől, hogy hozza vissza Matant hozzánk. Az ő hivatali idejében történt, azt akarjuk látni, hogy Bibi és Szara hazahozza a gyermekünket. Hogy legalább mindent megtesz, hogy a fiam kiszabaduljon.”

Ron: „Tudom, hogy ha nem lenne orosz állampolgárságom, még ma is ott lehetnék Matannal az alagútban. Egy csoda folytán vagyok itt – Putyin hozott haza. Ha ő nem lett volna, ma nem lennék itt.”

Nehéz elhinni, de bár Izraelben született és minden értelemben izraeliként nevelték, a túszalku kegyetlen kiválasztási folyamatában éppen az mentette meg, hogy orosz állampolgársággal is rendelkezik.

Anat: „Tudtad, hogy az állampolgárság miatt van?”

Ron: „Aki jött, hogy elengedjen, megkérdezte, hogy ki az orosz. Egy pillanatra féltem válaszolni, aztán újra megkérdezte. Rájöttem, hogy én vagyok az egyetlen, aki itt orosznak néz ki, és felemeltem a kezem, akkor azt mondta nekem: ‘Holnap hazamész.’”

Hagai: „Elraboltak Izrael államból, és Putyin elnök hozott haza, ez nem semmi… Mondtuk a miniszterelnökünknek – az egyetlen győzelmi története az, hogy visszahozza a katonákat, visszahozza a túszokat. Visszahozza Matant, egy katonát, aki azért ment, hogy megvédje őt és az országot.”

Ron: „Tényleg imádkozom, hogy hazajöjjön.”

Hagai: „Hazahozzuk, és tartunk itt egy újabb találkozót együtt.”

Ron: „Nagyon várom már, hogy amikor legközelebb találkozunk mindannyian együtt idézzük fel az emlékeinket.”

https://anchor.fm/s/51fceecc/podcast/rss

The post Először nyilatkozott a túsz, aki megszökött őrzőitől és 4 napig egyedül kószált Gázában first appeared on Új Kelet Live.