Avi/ujkelet.live
A háború 593. napja: A fogságot túlélő Jarden Bibasz először állt izraeli kamerák elé, a Gázában maradt túszok hazahozataláért kampányolva. A 12-es csatornának nyilatkozva beszélt a fogság időszakáról jó barátjával, David Cunióval, akit még mindig Gázában van, és elárulta: „[David] gondoskodott rólam, [Jechíje] Szinwar megígérte, hogy együtt maradunk.”
David ma „ünnepli” 35. születésnapjár a Hamász fogságában.
Jarden, aki visszatért a gázai pokolból, ahol feleségét, Sirit, valamint kisgyermekeit, Kfírt és Arielt meggyilkolták, beszélt Davidról, legjobb barátjáról, akivel 6 éves koruk óta elválaszthatatlanok voltak, és most nagyobb szüksége van rá, mint valaha.
2023. któber 6-án még együtt sétáltak a kibuc ösvényein. Siri a gyerekkel, Ariel Cunioval és Arbel Jehuddal, és Daviddal.
„Az élet már nem lesz ugyanolyan” – ismerte el Jarden. „Nem számít, merre vezet, október 7 után az élet már nem lesz ugyanolyan.”
Jarden kérte, hogy együtt lehessen a fogságban Daviddal, azon a napon, amikor értesítették Siri és gyermekeik haláláról. „A legközelebbi barátommal akartam lenni” – mondta. „Először féltem kérni az elköltöztetésemet. Nem tudtam, hol van, jobb emberekkel, kevésbé jókkal. Végül is akikkel együtt voltam, őket ismertem, szóval talán az lett volna a helyes, hogy velük maradok.”
„Nagyon féltem elmenni, de a videó után rájöttem, hogy David közelében kell lennem. A lányokra és Saronra gondolt [David gyerekei és a felesége], mindenkire gondolt. Sokat gondolt a testvérére, mert fogalma sem volt, mi van vele.”
„Az egyik őr hívott, hogy nézzem meg a feltünésemet a tüntetésen, és David is velem jött. Hirtelen észre vettük Arielt [David testvére] egy poszteren. Aztán leesett neki, hogy Arielt is elrabolták, mert korábban nem tudta, és nagyon kiborult, nagyon dühös lett, és nagyon aggódni kezdett.”
Amikor Jechíje Szinwar megjelent az alagútban, arra kérte, hogy ne válasszák el Davidtól. „Azt mondtam neki: ‘Ő a legjobb barátom, vele akarok maradni’. Szinwar azt mondta: ‘Semmi gond, vele maradsz.’”
Szinwar ígérete ellenére szétválasztották őket. „Nem értette, miért választottak szét minket, én sem értettem, miért” – mondta Jarden. „A mai napig nem értem, miért.”
„Valójában az életemet mentette meg az a döntésem, hogy mellé kerültem” – jegyezte meg Jarden. „Mert azokat az embereket, akikkel együtt voltam, később meggyilkolták, a hat időset.”
A hat túsz: a 80 éves Joram Metzger, a 80 éves Chaim Peri, a 79 éves Avraham Munder, az 51 éves brit-izraeli Popplewell, a 75 éves Alex Danzig és a 35 éves Jagev Buchstav. Az izraeli hadsereg vizsgálata szerint 2024 februárjában fogvatartóik lelőtték őket egy alagútban a dél-gázai Khan Juneszben, egy, a térséget célzó izraeli támadás után.
Milyen érzés, amikor újra kitör a háború?
,,Nagyon ijesztő” – mondta Jarden. „Nem tudod, hol indul újra, csak azt tudod, hogy újraindul. Nem mondják meg, hogy messze van-e tőled, vagy közel hozzád, úgysem tudhatod. Hirtelen jön egy robbanás, amibe beleremeg az egész föld, lövéseket hallasz, bombákat hallasz, és semmit sem tehetsz. Semmit.”
,,Magadba zárkózol, én magamba zárkóztam. Nagyon elveszi a reményt, amikor meghallja az ember, hogy a harcok újrakezdődnek. Minden alkalommal kerestem valami mást, amibe kapaszkodhatok. Reménykedtem, hogy láthatom Sirit és a fiainkat. Ez foglalt le egész idő alatt.”
„Sokszor kerestünk valamiféle dátumot, amikor aláírhatnak egy megállapodást. Mondjuk, mivel Hanuka van, akkor íme egy hanukai csoda” – folytatta Jarden. „Sok beszélgetés volt arról, hogy mikor kerülünk ki, mikor lesz ennek vége.”
Január közepén megkezdődött a második alku, és 33 túszt, élőket és holtakat egyaránt, kiadtak Izraelnek. „Nem tudtunk a listáról” – mondta Jarden. „A fogvatartóink azt mondták nekünk, hogy mindössze három nappal a szabadulás előtt tudják meg, kik távoznak. Időről időre megmutatták nekünk a szabadulásokról készült videókat, és meséltek egy kicsit a listáról.”
,,Ez reményt adott, hogy szabadon engednek minket. Csak azt kérdezed: Mikor jövök én? Ebből a kérdésből lett a miért csak három ember hetente? Miért nem több? Nem logisztikai probléma, nem egy busz bejuttatásának problémája, nem autók bejuttatásának problémája, tűzszünet van. Akkor miért csak három ember hetente? Miért nem több? És mi a probléma azzal, hogy mindenkit elengednek? Miért kell ennyire elhúzni?”
Jarden egyedül tért vissza, Sirit és a fiúkat hazahozták temetésre. David, aki nem szerepelt a listán, fogságban maradt. Ekkor már nem volt Jardennel, de a vele lévő túszokat szabadon engedték, és látta őket kiszabadulni, ő pedig ott maradt. „Amikor a megállapodás véget ér, az egy törés” – írta le Jarden. „Nincs igazán határidő, senki sem mondja meg, mikor fog véget érni.”
„Lehetetlen igazán felépülni” – állította Jarden –, „mert én is bent voltam, ugyanazokban az alagutakban, amelyekben ő aludt, ugyanazokon a matracokon, amelyeken ő aludt. Rossz érzés, hogy nagy ágyban kell aludnom, rossz érzés, hogy meleg vízben kell zuhanyoznom, és rossz érzés, hogy napi háromszor étkeznem kell. A legjobb barátodnak pedig nincs választása.”
„Borzasztóan fontos, hogy visszatérjenek, hogy elkezdhessük a felépülést, hogy lássuk, milyen élet felé tartunk. Nem tudom, hol leszek legközelebb, nem tudom, hogy máshol leszek-e, hogy Eitan, David és Ariel mellett leszek-e. Nem tudom, merre tart az életem, és csak azt szeretném elérni, hogy én dönthessem el, merre tartok.”
The post Jarden Bibasz felfedte találkozását Szinwarral a fogságban first appeared on Új Kelet Live.
