Amikor a kezelőorvosod bizalmasan azt mondja neked, hogy ez a kapcsolat egy élethosszig tartó barátság lesz aligha a saját életére gondol. Így aztán amikor szembesülsz a valósággal, hogy te sem vagy kivételesen örök életű azonnal felhagysz a lottózással. Minek is az örökösök gondját gyarapítani.
Kemoterápia radiológia kezeléssel, ez egy olyan kombinált hétköznapi elfoglaltság amely teljesen kitölti a napodat. Ha nem akarsz unatkozni beszállsz a betegek egymás közötti akadémiai konzultációjába. Hiszen a váróteremben mindig többen vannak mint amennyi az ülőhely. Ha szerencséd van rögtön találsz egy olyan sorstársat, aki hasonló betegséggel küzd. Rajta múlik, hogy feladod e vagy elhiszed neki a túlélés göröngyös megpróbáltatásait. Majd megnézed a leleteidet és összeveted a net weborvosi szótárával, aminek a segítségével napra pontosan kiszámolhatod a hátralévő idődet.
A kemoterápia – jobb ha nem tudod – átlagosan olyan 3-4 órás procedúra. Nem mindegy, hogy ülve vagy fekve vészeled át. A lényeg, hogy cserélgetik az infúziós palackokat és neked nincs más dolgod mint figyelni a lepergő cseppeket és készülni az egymás követő hányingerre. Valamennyi palack közül a legérdekesebb az ezüstpapírba göngyölt , fényérzékeny kotyvalék. Olyan mint egy XXXL-es karácsonyi szaloncukor. Állítólag ezeket az oldatokat személyre szólóan keverik ki. Valamikor Miskolcon két kórházban is készítettek ilyeneket ám a Covid járvány óta már csak a vármegyei ispotályban keverik.
A radiológiai kezeléseket a tévéből már ismerjük.
Láttuk, ahogyan a sugárágyuk körbepásztázzák a beteget, megkeresik azt a pontot, amelyet majd szét lőnek, el apasztanak. Képernyőn át érdekes, de amikor magad fekszel a hatalmas szerkezet fókuszában egyedül a sötétben és körötted minden zúg, csattog és búg aligha fogsz ellazulni. Elárulom az asszisztensek összefirkálnak, egy alkoholos filccel berajzolják a célpontokat , amelyeket jó ideig nem érdemes lemosni. Jómagam legalább három dedikációval vagyok gazdagabb. Cserébe, hálából saját könyveimet dedikálom a figyelmességükért.
Különös, de miközben fél napra legalább heten összezárva egy szobában vagyunk nem sok kedvünk van diskurzusra. Ám ha valaki kezdeményez annak a beteg társalgásnak rendre egy a vége. A járvány idején mindannyiunkat megbetegítették. Ez egy közhit de lehet valóságtartalma mert folyamatosan nő a betegek száma.
Hogy miről folyt az eszmecsere – ha erőm és a lelki magabiztosságom visszatér mindent elpletykálok. Addig csak annyit, hogy az egészségügy köszöni jól van, bárki bármit mond az orvosok, az ápolók áldozatos munkát végeznek. Folyt köv.
