ujkeletlive
Binjámin Netanjahu miniszterelnök tegnap végül megérkezett Washingtonba, ahol várhatóan ma találkozik Donald Trump elnökkel, és utána részt vesz a közelmúltban elhunyt Lindsay Graham szenátor gyászszertartásán.
A miniszterelnök Fehér Ház-i találkozóját hetekig tartó egyeztetési kísérletek előzték meg, mivel Netanjahu hivatala korábbi megelőlegezett bejelentéseit Washington sokáig nem erősítette meg, végül eldöntetett, hogy Trump a szenátor megemlékezésére való elindulása előtt szoros menetrendben, és a sajtó kizárásával fogadja először Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, majd közvetlenül ezután az izraeli kormányfőt.
Előre nem bejelentett körülmények között, a Cion Szárnya miniszterelnöki gép nem a Ben Gurion reptérről, hanem a Nevatim légibázisról szállt fel késéssel, miközben a letartóztatási parancs miatt az útvonalat azon országokkal egyeztették, amelyek az áthaladást biztosították. Netanjahu újságírók nélküli utazása a héber média több csatornáján is nyomatékosított „iráni háborús fenyegetettség” közepette, míg a sajtó kizárásával és közös tájékoztató nélkül zajló Fehér Ház-i találkozó a negyedik napja felfüggesztett amerikai-iráni heves támadások hátterében történik.
Az izraeli miniszterelnök tervei szerint négyszemközt fogja feltárni az iráni háború, izraeli közreműködéssel történő tovább folytatását igazoló bizonyítékait, míg Trump ugyan nem zárva ki a korábban beígért pokoli csapások végrehajtását, amennyiben nem születik rövid időn belül megállapodás a vita tárgyát képező Hormuzi-szoros megnyitásáról, mindenekelőtt azonban kijelentette, hogy az amerikaiak „jó beszélgetéseket” folytatnak az irániakkal.
„Barátságos beszélgetéseink vannak, éppen most beszélünk velük,” – említette tegnap, és megjegyezte, hogy Izrael és az Egyesült Államok álláspontja hasonló Iránnal kapcsolatban, és ami a közeli Netanjahu találkozót illeti, Trump érdekes módon csak annyit jegyzett meg, hogy Izraelt „megsemmisítették volna” az Egyesült Államok Irán elleni katonai beavatkozása nélkül.
„Tudják, ki nem élné túl nélkülünk? Izrael. Bibi jön, és el fogja mondani nektek. Ha nem avatkozom be, és nem robbantom fel porrá azokat a lényegében nukleáris közeli fegyvereket, Izraelt már hónapokkal ezelőtt megsemmisítették volna,” – állította újságírók előtt az Air Force One fedélzetén Michiganbe tartó Trump, hozzátéve, hogy beavatkozása alapvetően megváltoztatta az erőviszonyokat a régióban.
Bombázás helyett diplomácia – az iráni tűzszüneti tárgyalások
Az iráni Egyetértés Nyilatkozat homályos megfogalmazása miatt csak idő kérdése volt a felek közötti nézeteltérés katonai úton történő rendezéséhez való visszatérés. A közel két hete újraindított amerikai-iráni háború intenzív oda-vissza támadásai azonban nem vezettek a teheráni vezetés álláspontjának lényeges változásához, mígnem az energetikai infrastruktúrát, és az ominózus Csákány-hegy atombunker megtámadását is magában foglaló, beígért pokoli, záró pusztítás elindítása előtt Trump végül visszatért a konfliktus diplomáciai úton történő rendezéséhez.
Az amerikai hadsereg bombázásai visszavonásának oka, a Pentagon és védelmi vezetők által megerősített jelentős lőszer, és elfogórakéták hiánya, ami a tágabb értelemben vett régió védelmét kockáztatná, emellett amerikai tisztviselők szerint az egyre nagyobb nyomást jelentő gazdasági szankciók sokkal eredményesebb kárt okozhatnak Iránnak, mint a bombák.
Az amerikai hírszerzés, és a nyilvánosan elérhető jelentések szerint Irán gazdasági válsága egyre mélyül, melynek egyik jele az üzemanyaghiány – méghozzá a világ egyik legnagyobb olajtartalékával rendelkező országában, – jelentette az Axios, következésképpen – „az irániak azt akarják, hogy ne bombázzák őket tovább, és pénzt akarnak. De valójában ez fordított sorrendben igaz: elsősorban a pénzt akarják,” – idézi magas rangú kormányzati forrását a riport.
A tárgyalások középpontjában egy új javaslat áll, melyre vonatkozóan a felek Omán, Katar és Pakisztán közvetítésével egyeztetnek a tartós tűzszünethez való visszatérés céljából. Emellett a közvetítésben Trump különmegbízottai, Steve Witkoff, és Jared Kushner is aktívan részt vesznek.
Ilymódon, az ajánlat Iránnak, és Ománnak bizonyos ellenőrzési hatáskört, és potenciális bevételt biztosítana a Hormuzi-szoros hajóforgalmának irányításában, követve a Malaka- és Szingapúri-szorosban alkalmazott együttműködési modellt, amelyet Malajzia, Szingapúr, és Indonézia működtet.
A közvetítői erőfeszítések elvileg eredményesnek bizonyultak, ugyanakkor Irán garanciákat akar arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok nem indítja újra a háborút, emellett a befagyasztott iráni vagyon felszabadítását, és az amerikai szankciók feloldását követeli, míg Trump továbbra is a nukleáris anyagok átadásához köti az üzletet.
A szankciók, és az amerikai haditengerészet blokádja ugyan lassabban kényszeríthetik tárgyalóasztalhoz Iránt, mint egy teljes körű bombázási hadjárat, amelyet Trump eddig nem engedélyezett, ugyanakkor elemzők szerint sokkal valószínűbb a hatékonysága, mint a rombolásnak, ami az eddigi tapasztalatok alapján kevésbé nevezhető sikeresnek.
Összegezve – az Axios forrásai szerint a Trump-kormányzat újraindított „maximális nyomásgyakorlás” politikája keretében több mint ezer személyt, hajót, és repülőgépet sújtott szankciókkal. Az intézkedések Irán olajkereskedelmét, árnyékbankrendszerét, fegyverbeszerzéseit, és szállítási hálózatait célozzák.
Egy másik vélemény szerint, Brett Erickson, az Obsidian Risk Advisors elemzője azonban úgy véli, hogy Irán az év első felében becslések szerint 23 milliárd dollár olajbevételre tett szert, ami meghaladta a költségvetési előirányzatokat.
„A gazdasági hadviselés alapvetően hibás megközelítés az Irán elleni háborúban,” – jegyezte meg Erickson hétfőn az X közösségi platformon.
A Fehér Ház hivatalos álláspontja, miszerint Trump „a diplomáciai megoldást részesíti előnyben, de minden lehetőséget fenntart arra az esetre, ha Irán folytatná terrorista tevékenységét a Hormuzi-szorosban vagy az Egyesült Államok szövetségesei ellen,” – közölte Karoline Leavitt az Axios megkeresésére, majd hozzátette – „a sikeres szankciókkal együtt, amelyek megbénították Irán gazdaságát, valamint a katonai célpontok elleni 13 egymást követő napi csapások után – amelyek Irán ismétlődő agressziójára adott válaszok voltak –, bölcs lenne Irán részéről egy tárgyalásos megállapodás felé haladni. Ellenkező esetben tudják, mi fog történni.”
Az Axios másik riportere, Barak Ravidnak nyilatkozva, Trump szintén azt állította, miszerint azért döntött az Irán elleni amerikai légicsapások felfüggesztése mellett, hogy még egy esélyt adjon a tárgyalásoknak. Ugyanakkor hangsúlyozta: amennyiben a diplomácia kudarcot vall, ismét elrendelheti a katonai műveletek kiterjesztését.
Hasonlóan, korábban bejelentett tűzszüneti döntéseit illetően, az elnök azzal érvelt, hogy – „mindenki, aki Iránnal foglalkozik, azt kérte tőlem: »Ne lőj!«” – majd megjegyezte, hogy szerinte Irán valóban meg akar állapodni, így elfogadta a közvetítők kérését, hangsúlyozva „semmit sem nyertünk, de semmit sem veszítettünk,” bár azt mindenképpen pozitív fejleményként lehet értékelni, hogy miután felfüggesztette a támadásokat, csökkentek az olajárak, és emelkedtek a tőzsdei árfolyamok.
Netanjahu Fehér Ház-i találkozója, és a kritikus pontok
Donald Trump elnök szinte egyszerre találkozik Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, és Binjámin Netanjahu miniszterelnökkel. A megbeszélések során mind Zelenszkij, mind Netanjahu saját álláspontjuk támogatására személyesen próbálják megnyerni az amerikai elnököt.
Netanjahu legutóbb a február 28-án kirobbantott amerikai-izraeli hadművelet előtt tett hasonló látogatást az Ovális Irodában, és akkor sikerrel járt. Az iráni háború kedvezőtlen amerikai fogadtatása, illetve a libanoni és szíriai nézeteltérések miatt a két vezető szoros kapcsolata az utóbbi időben jelentősen visszafogottabbá vált.
Amikor hétfőn újságírók megkérdezték Trumpot, miért találkozik Netanjahuval, illetve egyetértenek-e az Iránnal kapcsolatos politikában, az elnök röviden azt mondta – „van köztünk egy kis nézetkülönbség, de alapvetően nagyon közel állunk egymáshoz,” – idézi a Reuters.
A kulisszák mögött – a hetekig tartó egyeztetési kísérletek után a Netanjahu által szorgalmazott találkozót amerikai feltétellel hagyták jóvá, – jelentette tegnap este a 12-es csatorna. Amerikai források világossá tették Netanjahu hivatala számára, hogy politikai előrelépést kell felmutatnia a találkozó előtt, miután a miniszterelnök úgy döntött, az izraeli kabinettel jóváhagyatja a nemzetközi stabilizációs erő bevonását Gázába, hogy kedvében járjon Trumpnak.
A csatorna izraeli forrása szerint Netanjahu anélkül vitte keresztül „a nemzetközi erő bevonásáról szóló döntést, hogy a saját szemével látta volna,” – ugyanezen forrás szerint a lépés valójában behódolás egy korábban a kabinetben rögzített elvnek, miszerint a Hamász lefegyverzése minden rendezés előfeltétele, míg a Miniszterelnöki Hivatal közölte, hogy Netanjahu látogatása ellenében senki sem szabott semmilyen feltételt.
Mindenesetre, Netanjahu úgy döntött, hogy nem üres kézzel érkezik Washingtonba, az egyébként semmilyen kötelezettséggel nem járó gázai gesztus valószínűleg nem lesz elég, mivel Trump a libanoni, szíriai és a szaúdi normalizációt is felveti majd.
Libanon
Izrael, Libanon és az Egyesült Államok várhatóan a jövő héten Rómában folytatja a tárgyalásokat az izraeli hadsereg dél-libanoni átcsoportosítási folyamatának esetleges kibővítéséről, valamint a két ország közötti szárazföldi határviták rendezéséről, – jelentette az Axios az amerikai Külügyminisztérium egyik tisztviselőjét idézve.
Az Egyesült Államok közvetítésével zajló következő izraeli–libanoni tárgyalási fordulót augusztus 4. és 6. között tartják Rómában.
„Rómában a szakértői munkacsoportok a keretmegállapodás teljes körű végrehajtásának előmozdítására összpontosítanak. Ez magában foglalja a kísérleti övezetek rendszerének bővítését, valamennyi fennmaradó határvita rendezését, valamint egy átfogó béke- és biztonsági megállapodás kidolgozását,” – közölte a Külügyminisztérium tisztviselője, hozzátéve a jelenleg megvalósítás alatt álló első dél-libanoni kísérleti övezet „lehetőséget kínál arra, hogy kézzelfogható előrelépés történjen a terepen: helyreálljon a libanoni állam fennhatósága a terrorszervezetek ellenőrizhető lefegyverzésén keresztül, és kialakuljon a következő lépésekhez szükséges bizalom. Az első kísérleti övezetek tapasztalatai segítenek tökéletesíteni a rendszer végrehajtását, hogy azt később fokozatosan ki lehessen terjeszteni,” – tette hozzá a tisztviselő.
Végezetül a külügyi képviselő hangsúlyozta, miszerint a háromoldalú keretmegállapodás az egyetlen út Izrael és Libanon közötti tartós békéhez, mondván – „a megállapodás teljes körű végrehajtása egyértelműen mindkét ország érdeke, és a Trump-kormányzat elkötelezett annak sikeres megvalósítása mellett.”
Törökország
A mai találkozón Netanjahu többször nyilvánosan hangoztatott ellenkezése a török F35-ös akvizíciót illetően, valószínűleg szintén szóba fog kerülni.
Az elnök elutasította Netanjahu figyelmeztetését a tervezett vadászgépek eladási ügylettel kapcsolatban, – „senki sem mondja meg nekem, hogy mit szabad eladnunk,” – közölte Trump az Air Force One fedélzetén újságíróknak, hangsúlyozva – „Törökország nagyszerű szövetségesem,” – ugyanakkor elismerte a Jeruzsálem és Ankara közötti feszültséget.
„Törökország nem nagy rajongója Izraelnek, és nem igazán kedveli Bibit sem. De velem nagyon korrektek voltak,” – szögezte le, majd Törökországot „nagyon erős országnak” nevezte, hozzátéve, hogy „hatalmas hadserege van, nagyon nagy, nagyon erős, és rengeteg kiváló haditechnikai eszközzel rendelkezik.”
Izraelben ugyan nagy győzelemként könyvelték el Netanjahu nyomását, miután az amerikai Külügyminisztérium közölte álláspontját: ” Törökország F–35-ös beszerzésére vonatkozó politikánk változatlan és teljes mértékben következetes, azaz Törökország többé ne rendelkezzen S–400-as rendszerrel vagy annak kapcsolódó eszközeivel; adjon biztosítékot arra, hogy a jövőben sem szerez be ilyen rendszert; valamint teljesítse a törvényben előírt egyéb tanúsítási követelményeket.”
„Törökország ezeket a feltételeket egyelőre nem teljesítette,” – összegzi az ajánlás, ugyanakkor figyelembe véve Trump tegnapi kijelentéseit, nem valószínűsíthető, hogy az elnök ezen aggályok szerint fog dönteni.
Szaúdi normalizáció
Netanjahu szintén sikeres stratégiai győzelemnek könyvelhette el, hogy miután Trump bejelentette a nagyszabású szaúdi nukleáris megállapodást, visszakozott, és annak felvételeként szabta meg a izraeli diplomáciai kapcsolatok rendezését az Ábrahám Egyezmény keretében.
Az elnök azon döntése, hogy utólagos feltételt szabott annak a mérföldkőnek számító megállapodásnak, melynek értelmében az Egyesült Államok támogatná Szaúd-Arábiát egy polgári nukleáris program kiépítésében, azzal fenyeget, hogy alapvetően meghiúsítja az alkut, és Rijádot egyenesen Kína és Oroszország karjaiba vezeti, – jegyzi meg a Newsweek elemzésében.
Trump csütörtöki kijelentésére reagálva – miszerint az amerikai-szaúdi megállapodás csak akkor léphet életbe, ha a Királyság csatlakozik az Ábrahám-egyezményekhez, vagyis rendezze diplomáciai kapcsolatait Izraellel, Mohammed al-Sabban, a szaúdi energiaügyi miniszter korábbi főtanácsadója a Newsweek megkeresésére közölte – „mindenfajta rendezést megelőzően el kell ismerni a palesztin államot az 1967-es határok között, Jeruzsálemmel mint fővárossal, a bejrúti arab csúcstalálkozón elfogadott szaúdi kezdeményezéssel összhangban.”
Az viszont egyértelmű, hogy jelenleg se Mohammed bin Szalmán (MBS) szaúdi trónörökös, vagy akár Netanjahu miniszterelnök nem hajlandó engedni, így az amerikai-szaúdi megállapodás az utólagos feltételek beiktatása miatt valószínűleg felfüggesztésre kerül, hacsak Trump úgy nem dönt, hogy változtat álláspontján.
A jelentés azonban megjegyezi, hogy Rijádnak vannak más lehetőségei is, ugyanis a királyság már most számottevő közös múltat tudhat maga mögött Pekinggel és Moszkvával a nukleáris együttműködés terén, amely kiterjed az uránkutatásra, a reaktortechnológiára, a nukleáris üzemanyagra, és a kutatásra is. Mivel Szaúd-Arábia első kereskedelmi reaktorának megépítésére vonatkozó értékes szerződés most potenciálisan újra elérhetővé vált, az alternatívák még vonzóbbá váltak, kiszorítva ezáltal a Trump által nagy örömmel bejelentett amerikai cégek kizárólagos haszonszerzési lehetőségét.
„Szaúd-Arábiának számos alternatívája van, például Kína, Oroszország és mások, és számos nemzetközi vállalat kész és hajlandó együttműködni Szaúd-Arábiával ezen a területen. De hiszünk abban, hogy a bármely országgal kötött megállapodásokat maradéktalanul tiszteletben kell tartani. Úgy gondolom, ha Amerika továbbra is minden apróságban Izraelre hallgat, el fogja veszíteni azokat az országokat, amelyek a különböző területeken együttműködnek vele,” – szögezte le Sabban.
Szaúd-Arábia régóta szándékozik az Egyesült Államok és az Emírségek közötti hasonló megállapodás nyélbe ütésére, ám néhány kulcsfontosságú feltétellel. Az Emírségektől eltérően Szaúd-Arábia saját területén szeretné engedélyezni a dúsítást, és el akarja kerülni a szigorú „arany-sztandard” ellenőrzési rendszert. Az USA és Izrael a korábbi tárgyalások során hajlandónak tűnt engedni ebben a pontban azzal a feltétellel, hogy Szaúd-Arábia csatlakozik az Ábrahám-egyezményekhez. A tárgyalások azonban 2023 októberében, a gázai háború kitörésével megszakadtak, amikor az izraeli-palesztin konfliktus ismét a globális figyelem középpontjába került.
„A normalizáció kikényszerítésére tett kísérlet a palesztin kérdés rendezése nélkül jelentős regionális és lakossági akadályokba ütközik. Ez teszi ezt a feltételt olyan döntő ponttá, amely vagy felgyorsítja az átfogó megoldást, vagy befagyasztja az amerikai nukleáris programot Rijád egyéb opcióinak javára,” – nyilatkozta Szaad Abdullah Al-Hamid volt szaúdi diplomata a Newsweeknek.
Kína és Oroszország nem az egyetlen opció, amely képes betölteni az USA szerepét, de valószínűleg ők a legjelentősebbek, emellett Rijádnak stratégiai okai is vannak Pekinget, és Moszkvát illetően. Az elmúlt évtizedben több megállapodást is aláírtak, például egy magas hőmérsékletű, gázhűtésű reaktor megépítésére a tengervíz-sótalanító üzemek ellátására, valamint urán kinyerésére a tengervízből, miután 2022-ben az állami tulajdonú China National Nuclear Corporation megalapította Közel-keleti központját Rijádban. Emellett, Oroszország és Szaúd-Arábia 2015-ben írta alá első jelentős nukleáris együttműködési megállapodását, amely közös kutatásokat, és további projektek feltárását rögzítette. Ilymódon, a Roszatom, és a China National Nuclear Corporation egyaránt ajánlatot nyújtott be a Királyság első reaktorának megépítésére.
A Newsweek összegzése szerint, Szaúd-Arábia régóta törekszik külföldi kapcsolatainak diverzifikálására, egyes megfigyelők úgy vélik, Washington és Rijád – miközben stratégiai partnerségük számos válságot túlélt a II. világháborús kezdetek óta – leginkább arra vár, hogy a másik pislogjon először a legújabb patthelyzetben.
A korábban idézett Al-Hamid azzal érvelt, hogy „a Trump-adminisztráció számol a kínai és orosz befolyással. Washington felismeri, hogy Rijádnak más opciói is vannak a reaktorok megépítésére [például Peking vagy Moszkva]; ezért Washington megpróbálja benyújtani az egyedi amerikai ajánlatát, miközben emeli a tétet jövőbeli befolyásának biztosítása érdekében,” – jegyezte meg, míg végezetül az amerikai lépést egy „tárgyalási taktikaként” azonosította, még ha nagy kockázatúként is.
The post Netanjahu gázai gesztussal érkezik a Fehér Házba, de ez valószínűleg nem lesz elég first appeared on Új Kelet Live.
Tokaj
