Immár 10 éve küzdök mint malac a jégen. Minden feljelentésem süket fülekre talál. Hiába bizonyosodott be, hogy felsőbb parancsra , felbujtott hamis tanúkkal egy olyan bűncselekménnyel gyanúsítottak meg amelyt még álmomban sem követhettem el. Amíg az a néhány jóember aki az egzisztenciális alkalmazkodási kényszerből meggyanúsított majd megvádolt és a bíróságon elítélt továbbra is akadályozza, elszabotálja a jogorvoslatot. Tavaly decemberben a szokásos módon sikerült elérni, hogy a debreceni ítélőtábla tanácsa elé kerüljön a fellebbezésem. Legnagyobb meglepetésemre születésnapi vagy karácsonyi ajándékként az ottani tanácsülésen új tárgyalásra elsőfokra küldték a kérelmemet. Ráadásul a hatodik cikkelyben végre valahára leszögezték a fellebbezésem kimerítően alapos. Nem győzöm olvasgatni ezt a magasszíntű dícséretet. Közben a következő fejezetben az itteni bíróságot kérik, hogy a hamis tanúzások ügyében rendelje el a hatóságok vizsgálatot. Majd az itteni a bíróság – miután az ügyészséggel letárgyalták, majd halasztgatták a döntést a választások kimenetelére várva csak elővették a régi bevált hazugságot: hogy már mindent megvizsgáltak, mindent leellenőriztek és mindent törvényesnek találtak. Ami nem igaz. A megyén ez idő alatt három főkapitányt koptattak el, de egyiköjüknél sem tudtam elérni, hogy ügyészi felügyelettel szembesítésekkel kombinálva valós nyomozással derítsék fel a megtámadásom részleteit. Ma már ott tartok, hogy mindkét felbujtott tanú vallomása megdőlt. Sőt még a támadóim is írásba adták, hogy ezek a rendészet által delegált pénzzel motivált hazudozók semmit nem láthattak. A bizonyítási kisérletnél maga a támadóm tárta fel, hogy őt bizony rávették a hazug rágalmakra. A rendőrségen elsikkasztották a dokumentumokat és kényszervallatással okirathamisitással jogi képviselő kizárásával zajlott a meggyanúsítás. Majd amikor kiderült volna az igazság nem akárki avatkozott közbe, s lecseréltette a bírót, egy olyan pártkatonára aki a tanúimat kizárta és olyan részrehajlással vezette a tárgyalást amelyre még az ötvenes években is dícsőséget szerzett volna. Most ime a bírósági átirat, tavalyi, erre most csaknem egy év elteltével, csak azért mert érdeklödtem válaszoltak. Ha még fontos az ügy érdeklödjek az ügyészségen. Nos, ezt már korábban megtehette volna az a bíró aki a feljelentésemet közvádasnak találta. Rákérdezhetett volna, hogy mi az oka, hogy december óta hezitálnak és az átiratra még egy telefonnal sem reagáltak. Tisztítótűz jeligére várom a válaszukat. Miközben utána néztem, ilyen ügyekben kinek mi a felelőssége.

A büntetőeljárás célja a bűncselekményt elkövető személy büntetőjogi felelőssége felőli döntés. Magyarországon kizárólag a bíróság állapíthat meg bűnösséget és szabhat ki büntetést.

Bűncselekmény elkövetésének gyanúja esetén hivatalból vagy feljelentésre indul eljárás. Feljelentést tehet a bűncselekmény áldozata és az, aki arról tudomást szerzett. A feljelentést a rendőrségnél kell megtenni.

Megtettem a támadás másnapján. Az ügyészségen. Mégsem nyomoztak majd egyszercsak jött egy válasz – rossz helyen tettem feljelentést és késve. Orbitális hazugság!

A büntetőeljárás a nyomozással indul, amelynek két szakasza van: a felderítés és a vizsgálat. A felderítés célja annak tisztázása, hogy valóban történt-e bűncselekmény, és ki az elkövetője. A szükséges adatok összegyűjtését követően sor kerülhet a gyanúsításra, amelyet a vizsgálat követ. Ennek célja a bizonyítékok összegyűjtése. Az általános nyomozó hatóság a rendőrség, de bizonyos ügyekben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, illetve az ügyészség is folytathat nyomozást.

Nem nyomoztak. Tóth Viktor alezredes kijelentette – mentális sérülésem miatt nem hajlandó a feljelentésemmel foglalkozni. Meg egyébként mindent megvizsgáltak, csak közben erről semmit nem tudhatok és egyetlen szembesítést nem végeztek.

A nyomozás eredménye vagy az eljárás megszüntetése, vagy a vádemelés. A büntetőügyek döntő többségében az ügyészség emel vádat, mert az ügyészség a közvádló. Néhány esetben a sértett közvetlenül képviselheti a vádat, ezek a magánvádas és a pótmagánvádas eljárások.

Vádemelést követően az ügy bírósági szakba kerül. A bíróság először előkészítő ülést tűz ki, amelyre az ügyészséget, a vádlottat és a védőt is megidézi. Az előkészítő ülésen a vádlott beismerő vallomást tehet és lemondhat a további bizonyításról, ebben az esetben vele szemben azonnal ítélet születhet. Amennyiben erre nem kerül sor, a bíróság tárgyalást tűz ki, amely a bizonyítás színtere. A tárgyaláson a vádlottnak lehetősége van a védekezését előadni, a felek bizonyítást indítványokkal élhetnek, amely alapján a bíróság tanúkat hallgat ki, szakértői véleményt szerez be, stb.

A tárgyalás záró mozzanata a határozat meghozatala. Ha a bíróság érdemben dönt a büntetőjogi felelősségről, ítéletet hoz. Az ítélet lehet bűnösséget megállapító vagy felmentő.

A tárgyaláson jelenlévő felek általában nyomban nyilatkoznak arról, hogy tudomásul veszik-e a bíróság ítéletét vagy fellebbeznek azzal szemben. Ha szükséges, e nyilatkozat megtételére három munkanap is fenntartható.

Az elsőfokú bíróság döntését a másodfokon eljáró bíróság bírálja el, a járásbíróság ítéletét a törvényszék, a törvényszék ítéletét pedig az ítélőtábla. A másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot helybenhagyja, megváltoztatja, vagy – teljes megalapozatlanság illetve súlyos eljárási szabálysértés esetén – hatályon kívül helyezi, és az eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.

Ha a büntetőjogi felelősség kérdésében eltérő döntés születik az első- és másodfok között, harmadfokú eljárásra is sor kerülhet, amelyet vagy az ítélőtáblán vagy a Kúrián folytatnak le.

Amennyiben az ítélet jogerőre emelkedik, a benne foglalt rendelkezéseket végre kell hajtani. Ez a kiszabott szankciótól függően több szerv feladata. A pénzbüntetést a bíróság gazdasági hivatala hajtja be, a közérdekű munka végrehajtásában a pártfogó felügyelő működik közre, a szabadságvesztés végrehajtása pedig a büntetés-végrehajtási intézetekben történik.