ujkeletlive
Donald Trump elnök tegnap ugyan azt állította, hogy a legutóbbi jordániai amerikai bázisok elleni iráni támadások során nem keletkezett kár, a Reutersnek nyilatkozó washingtoni tisztviselő azonban arról számolt be, hogy a Muwaffaq Salti légitámaszponton több katonai repülőgépet is találat ért.
Az elmúlt hónap viszonylagos nyugalmi időszakát megszakítva a napokban kiújult „fogat fogért” amerikai-iráni támadások a több mint hat hónapja zajló közel-keleti háború további eszkalálódásához, nyomában pedig az olajárak immár 110 dollárhoz közelítő megugrásához vezettek. Amerikai hajók elleni rakétatámadásokra hivatkozva, az Egyesült Államok 5 iráni olajszállító tartályhajót semmisített meg, válaszul Iszlám Forradalmi Gárda a kelet-jordániai Muwaffaq Salti és Prince Hassan katonai bázisokat támadta, a jemeni hútik pedig szaúdi városok ellen indítottak támadásokat.
A legutóbbi incidens során, a Reuters forrása szerint egy A-10 Thunderbolt II típusú, közismert nevén Warthog csatarepülőgépnek leszakadt az egyik szárnya, továbbá nyolc F-15-ös vadászgépen kisebb károkat okoztak az iráni csapások. Eközben, a jordániai célpontok elleni támadások miatt az amerikai erők mintegy 30 Patriot elfogórakétát lőttek ki a lövedékek hárítására.
Az amerikai légvédelmi elfogórakéta-, és más rakétakészletek apadása miatti egyre növekszik az aggodalom Washingtonban. A Reuters megjegyezi, hogy bár a konkrét számok titkosak, az amerikai Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központ becslése szerint a február 28-án kirobbantott amerikai-izraeli hadművelet óta júliusig eltelt időszak alatt a Patriot elfogórakéták 65 százalékát használták fel, ilymódon kevesebb mint 850 darab maradt készleten, a háború kezdete előtti 2330 ellenében.
Az iráni csapások által az amerikai katonai célpontok ellen okozott pusztítás mértékére utalva az Epoch Timesnak nyilatkozó Hung Cao, az amerikai haditengerészet ügyvivő minisztere elismerte, hogy Irán „pokollá tette Bahreint,” utalva az Egyesült Államok Haditengerészetének bahreini Ötödik Flotta főhadiszállására, amelyet Teherán szintén erős támadásoknak vetett alá.
Trump ugyan tagadta a jordániai bázisokat ért károkat, valószínűleg az ellenség félrevezetése céljából, de az sem kizárható, hogy hasonlóan a elfogórakétakészletek rohamos fogyásához nem minden részlet jut el hozzá, vagy legalábbis nem időben. Múlt hónapban tervezett széleskörű iráni csapás előtt összehívott Camp David-i biztonsági találkozón frusztráltan kérte számon a kialakult helyzetet Pete Hegseth hadügyminiszterén [The Washington Post], aki viszont helyettesét, Stephen Feinberget hibáztatta a hiány, valami amiatt, hogy nem tájékoztatta teljes mértékben az elnököt.
Az Ovális Irodába eljutó információkat illetően szeptikus alelnök Hegseth birodalmát, a Pentagont megkerülve katonai parancsnokoktól közvetlenül kért hírszerzési információkat, – jelentette a The New York Times „több mint fél tucat” jelenlegi, és volt tisztviselőre állításaira alapozva a beszámolót.
Az iráni háborúval kapcsolatban már az elejétől kétkedő Vance, úgy döntött, hogy felhívja az amerikai katonai parancsnokokat a Közel-Keleten, Európában és Ázsiában, kendőzetlen értékelést kérve tőlük az iráni háborúról, – idéz a Times jelenlegi és volt kormányzati tisztviselőket.
A beszélgetések a háborúval kapcsolatos kérdések széles körét érintették: a háború céljait, a taktikát, a veszteségekre vonatkozó becsléseket. Vance tudni akarta azt is, hogy az irániak mit tennének a Hormuzi-szorosban, mennyire képesek alkalmazkodni a helyzethez, és mekkora csapást képes elviselni az iráni kormány. Emellett, részletes kimutatást is kért a fegyver- és lőszerkészleteket illetően, valamint arra vonatkozóan, hogy a katonai eszközök Közel-Keletre történő átcsoportosítása miként befolyásolná az Egyesült Államok képességét Kína, Oroszország, és Észak-Korea elrettentésére.
A Times jelentése szerint a zárt körben kapott „kijózanító értékelések” gyakran jelentősen eltértek attól a sokszor dicsekvő, győzelmi hangvételű nyilvános retorikától, amely Trumphoz, vagy tőle érkeztek. A parancsnokok egyenesen fogalmaztak, hangsúlyozva a légvédelem gerincét jelentő Patriot elfogórakéták megcsappant készletei miatti aggodalmakat, miszerint késő tavaszra az egyik hadszíntéren kevesebb mint 100 ilyen rakéta maradt. Emellett, az Army Tactical Missile Systems (ATACMS) kis hatótávolságú harcászati ballisztikus rakétakészletek is kimerültek, hasonlóan az utóbbit helyettesíteni hivatott, legújabb generációs Precision Strike Missile (PrSM) szintén rövid hatótávolságú állomány.
Összegezve, a parancsnokok világossá tették az alelnöknek, hogy az említett kritikus lőszerek készletei soha nem látott mélységbe zuhantak, ezzel szemben arra hívták fel figyelmét, miszerint a túlélésért az iráni kormány rendkívüli mértékű szenvedést kész elviselni.
Levonva a tanulságokat, Vance igyekezett beépítenisz információkat a Trumppal, és belső körével folytatott zárt megbeszéléseibe. Eközben Dan Caine tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke szintén egyre gyakrabban említette a készletek fogyását, és az iráni erők ellenállóképességét, amit azonban Trump kezdetben nehezen hitt el, és zárt ajtók mögött dühösen „hazaárulónak” nevezte az újságírókat, amiért felvetették különösen a fogyatkozó elfogórakéták témáját.
A háború hetedik hónapjába lépve egyre inkább úgy tűnik, hogy Trump annak idején nem számolt a harcok ilyen hosszú ideig tartó elhúzódásával, melynek következménye, a megugró olajárakon kívül, az amerikai fegyverkészletek súlyos fogyatkozása. A küszöbön álló győzelmet a korábbi venezuelai, és a tavalyi Izraellel közös 12 napos iráni nukleáris létesítmények elleni gyors katonai akciók mintájára képzelte el, arra számítva, hogy a teheráni rezsim rögtön összeomlik, és megadja magát. Áprilisban azonban már érzékelhető volt, hogy az Egyesült Államok egyre inkább belesodródik egy végtelen állóháborúba, így az elnök mozgósította különmegbízottait Jared Kushnert, és Steve Witkoffiot, hogy dolgozzanak ki egy tervet a tűzszünet meghosszabbítására. Vancet pedig azzal bízta meg, hogy segítsen véget vetni a konfliktusnak, miután létre is jött a háború befejezésére irányuló amerikai-iráni Egyetértési Megállapodás. Az Egyezmény összeomlása azonban borítékolható volt a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzés ködös megfogalmazása miatt. A Perzsa-öbölben súlyosbodó konfliktus ellenére Trump elnök arra számít, hogy az iráni olajforgalmat akadályozó blokád, az időnkénti katonai csapások, és a további szankciók megadásra késztetik Modzstaba Hámenei legfőbb vallási vezető rezsimjét, Teherán azonban egyelőre kitart, és hasonlóan vélekedik az elnökre nehezedő magas energiaárak miatt.
A Fehér Ház vezető tanácsadói, köztük Vance, és Marco Rubio külügyminiszter [Wall Street Journal] magánbeszélgetések kapcsán figyelmeztették az elnököt, hogy az Iránnal való konfliktus akár hivatali idejének második felére is kiterjedhet, arra utalva, hogy Teherán akár mindvégig ellenállhat az amerikai gazdasági, és katonai nyomásnak.
Trump azonban úgy vélekedik, hogy az Iránnal vívott háború „azon nyomban” véget ér a novemberben félidős választások után.
A két év múlva esedékes elnökválasztáson esélyes republikánus jelölt Vance tudatában annak, hogy korábban korlátozott nemzetbiztonsági tapasztalattal rendelkezett, és annak is, hogy a költséges, és eredménytelennek tűnő háború árnyékot vethet elnöki ambícióira, úgy döntött, hogy legalábbis, ami a pontos helyzetjelentést illeti saját kezébe veszi az irányítást.
A Times forrásai szerint Vance a parancsnoki konzultációkat az elnök, Hegseth, Caine tábornok, illetve Rubio, valamint Susie Wiles, a Fehér Ház kabinetfőnöke tudtával bonyolította le, ugyanakkor szemmel láthatóan kikerülve a Pentagont, és az utóbbi időben rivális elnökjelöltként emlegetett Hegseth hadiminisztert.
The post Az iráni háború valós információi, és a kétségek, hogy időben el se jutnak Trumphoz first appeared on Új Kelet Live.
Forrás: ujkelet.live
Tokaj
