Szóval nem egyszer csúszkáltam már a korláton. Nem is volt fiatal aki nem próbálta már. Iskolában és a régi bérházunkban nem is egyszer – akár látták akár nem – csúszdáztam. Többféle variációban. Amit nem szabad, amit tiltanak azt legalább egyszer ki kell próbálni. Jut eszembe a harmadik ikszemet tapostam amikor egy német kórházba kerültem bokaficammal. A helyzet súlyos volt, a lábam dagadt , ráállni nem tudtam és a műtős fiú, aki valószínűleg nem ottani születésű berakott egy tolószékbe. Majd be akart tuszkolni egy liftbe. Csak hát azon korszakomban történt mindez amikor egy fél napot a felvonóban raboskodtam Miskolcon a lottóházban és ezt követően a bezártság hatására clausztrófóbiám keletkezett. Egy jó nagy, kétoldali. Annyira , hogy ha kellett a huszadik emeletre is gyalogoltam.
A kórházban meglátva a liftet kiugrottam a tolókocsiból és féllábon ugrálva elmentem a lépcsőházba ahol mindenki örömére, szórakoztatására lecsúsztam a korláton. A műtős úriember meg szaladt az orvosért – s kiabálta , hogy ez a hülye török meg akar szökni fogják meg! S hozzátette, biztosan még nem látott liftet, s megijedhetett.Hiába magyaráztam neki hat nyelven, hogy milyen fóbiám van nem fogta fel. Ott se egyetemi tanárok tologatják a betegeket.
A képen egy olyan intézmény látható ahol a liftet lefelé bárki megspórolhatja. Azokban a szép csúszdákban le lehet suhanni. Ha én ezt kipróbálhatnám….
Tokaj
