Sokáig laktunk az Arany János utcai lottóházban. Pontosan 1975 – től 1987 – ig. A konyha ablakból erre a gyepre láttunk. Akkoriban folyt itt az építkezés, parkosítottak és a földalatti teremgarázs mellett füvesítettek.Minden évben többször is. Ám hiába mindenki keresztül gázolt ezen a részen. Nekem ez örök, jó hálás téma volt. Folyamatosan kibosszankodtam magam, hogy miért nem a norvég minta szerint parkosítanak. Ott ugyanis, előtte megfigyelik, merre gázolnak át az emberek, majd ezeken a vágásokon kövezik ki az utat. Itt viszont minden rendszerben, minden érában csak gyepesítettek, s korlátokat raktak ki. Persze ezeket is kikerülték vagy átmászták mert ugye a legegyenesebb út a legrövidebb.
Most eltelt vagy negyven év és valaki a fejéhez kaphatott. Na mégse kellene erőltetni ezt a körbejárást ha már az emberek, egy generáció se volt képes lemondani az átjárásról csak engedni kellene. S lám, kész az út ma már mindenki arra járhat és nem kell a sarat taposni. Gratulálok annak aki ezt megcsináltatta.
Tokaj
