Elment az EL AL, de most visszaszáll – négy évre UP-ra váltott, ősztől viszont ismét EL AL gépek repülik a Budapest -Tel Aviv útvonalat.

Nem ment az UP?

Nagyon is sikeres mind a mai napig, derült ki Váradi perezentációjából, aki mindezt a számok nyelvén bizonyította: az EL AL korábbi évi 324 járatával szemben az UP idején már 492 járat szállt fel és landolt két desztináció között. Szintén elmondta, hogy mivel e modellnél nincs business osztály, lehetőség nyílt kapacitásbővítésre, így 15 százalékkal megnövelték egy-egy gép utasterében az ülések számát, amellyel a korábbi 77 százalékos kihasználtságot 88 százalékra tornázták fel. A korábbi 74.199-es utasforgalom helyett az UP indítása után 154.444 utast könyvelhettek el évenként. 

Akkor mi volt a baj?

Erre egyszerű és kézenfekvő a válasz: semmi! Csupán az az oka a régi brand visszatérésének, hogy az EL AL egy olyan bevezetett, sikeres márkanév, amely emeltebb szintű szolgáltatást nyújt, mint diszkont változata, és sokkal többet ad annál. Moduláris változatban tér különben vissza ismét: választható április 30-tól light, classic és flex kategória, azonkívül, mivel nem fapados légitársaságról van szó, business osztállyal is rendelkezik minden járata. Október 15-től repüli az EL AL ismét a Budapest-Tel Aviv útvonalat, belsőleg jelentősen átalakított gépekkel, minden osztályán fedélzeti ellátással, új ülésekkel, kedvezőbb csomagfeladási renddel, mint korábban. Ami marad, és ami a legfontosabb a mai időkben: ugyanolyan szigorú biztonsági előírásokat alkalmaznak, mint korábban, amitől sok éve még többen idegenkedtek, most azonban biztonsági etikettjét a világ vezető légitársaságai egyre többen és többen másolják le.

Nem vagyok oda a repülős utazásokért.  Nekem hiába győzködnek, hogy bezzeg a közutakon százszor többen vesztik az életüket mint légibalesetben. Ettől függetlenül van amikor a kopasz fejem is  annyira korpásodik, hogy felülök a repülőre. A Budapestről induló izraeli gépeket már volt szerencsém tesztelni. Amikor a többi járatokra csak úgy felsétálhattam náluk csak egy félórás elbeszélgetés után csekkolhattam be. A biztonságiak hatalmas Jerikó pisztolyai kidudorodtak a zakójuk alól. Valóságos vizsgadrukkom volt amikor kérdezgettek. Mit viszek. Kihez megyek, miért utazok. Magam csomagoltam e be és megkért e valaki, hogy vigyek el neki egy csomagot.  Ott voltam e amikor a bőröndömet csomagolták  és még sok más ehhez hasonló keresztkérdések sorával kellett megküzdenem a felszállásért. Amikor meg a feleségemet kísértem ki Ferihegyen átléptem a biztonsági kordont

, hogy még egyszer elbúcsúzzunk. Nem lőttek le, ám amit én kaptam azt máig is emlegeti a család. A nejemet meg újra elővették és ismét átesett a szokásos biztonsági ellenőrzésen. Tény, hogy a zsidók nem paranoiásak . A világ legbiztonságosabb légi utazást elsők között teremtették meg és ebből még a fapados járatoknál se engedtek egy fikarcnyit se.

Az El Al egy olyan márkanév a világon amelyet – nem is értettem miért – pihentettek. S még arra is emlékszem, hogy először Bécsben a Ringen volt egy irodájuk ahová csak zsilipes rendszerbe lehetett bejutni. A legtöbben Magyarországról Bécsen keresztül utaztak Izraelbe már csak azért is mert így lehetővé vált, hogy nem pecsételték be a célországot. Ezzel sok kellemetlenségtől lehetett megmenekülni azokban az átkos évtizedekben amikor még diplomáciai kapcsolatunk se volt a zsidó állammal.