Elszoktunk a fekete fehér filmektől. Ám ha tálcán kínálják – a Dunán akkor könnyen a fotelhez ragadhatunk.
Így jártam a két félidő a pokolban című filmmel.
Garas Dezső és Sinkovits Imre egy filmben – már ez sikergyanús alkotás.
Megvallom, annak idejében a maga korában valahogyan csak részleteket láttam belőle, nem kötött le mert nem vagyok focirajongó. Bocsássák meg nézzék el nekem. Divatjamúlt fazon vagyok, az egyéni sportokat kedvelem, ahol nincs örjöngés, búnyó és szotyolaköpköüdés.
A film minden videotékában kivehető. Aki belenéz mostanában egy történelemleckével is gazdagodik.
Megsejtheti, hogy miként kerültünk mi hívatlanul a Don kanyarba. Megtapasztalhatja, hogy milyen kellemesen szórakoztak ott a második világháborúban a nagyszüleink.
Igazából ugyanúgy ebben is mint a Tizedes meg többiek című alkotásban is van egy kis szocialista propaganda. A kor szellemének megfelelően. S annyira mozgalmas élvezetes film, hogy akár igaz is lehetett. A mondanivalója meg sokat jelenthet azoknak akik a Horthy korszak nosztalgiájának a mámorában élvezkednek.
Érdemes lenne mostanában többet sugározni.
szantograf.hu
Tokaj