Mindig is szerettem fotózni. Pajtással kezdtem, máig is tudom, 160 forint volt ez csudamasina és valódi disznóbőr tokja volt. Drága Édesapám utolsó képét is ezzel készítettem.
Szokásom szerint az antikvárium melletti Ofotért üzletbe jártunk előhívatni a filmet. Két-három nap volt a vállalási határidő. Majd utána biztonság kedvéért kértünk egy olcsó csíkot, amin kiválogathattuk a nagyításra való képeket. Micsoda izgalom volt ez a pár nap, s közben hányszor bementem a boltba, hogy ha már arra járok, megkérdezem, hát, ha készen vannak a nagyítások. Na, de ezekről az élményeimről majd külön beszámolok. Unokámnak, aki a telefonjával naponta 10 képet kattint, és kétszer ennyit töröl, ezek a történeteim a tudományos fantasztikus rémálmok körébe tartoznak.
Íme néhány friss termés a most átvonult vihar után….
Tokaj
