Mesterfodrászok – Kerényi László képei a szépészeti bajnokságokról – amikor még a léggömböt is megberetválták – macerás volt modellkedni

Török Ági mesterfodrász – egy verseny munkájával. Tudni kell, hogy mindig gondban voltak a modellekkel. A csinos hölgyek szívesen jelentkeztek a versenyekre, de nem mindenkinek van művészi formálásra alkalmas haja. Ha meg mégis akadt ilyen, az meg nehezen vállalta be a modellkedéssel együtt járó macerát. A mesterek ugyanis a verseny előtt sokat gyakoroltak, s ehhez a hölgyeknek sokat kellett asszisztálni.

Volt egyszer egy fodrászszövetkezet Miskolcon, amelynek Reinis Sándorné volt az igazgatója. Székhelyük, a központ a Hunyadi utcában egy földszintes épületben volt, onnan irányították a több fiókból álló hálózatot. (Ma ennek a helyén egy társasház épül.)

Tulajdonképpen volt ebben a bürokratikus szervezetben némi logika is. Hiszen a fodrászok, a kozmetikusok által használt kendőket, törölközőket begyűjtötték a mosodába majd sterilen vasalva kiszállították minden üzletbe. A kellékeket, a hajfestékeket, s a szerszámokat a szövetkezet vásárolta meg s ugyanakkor a szakmai utánpótlásról is közösen gondoskodtak. Mivel jól kereső, borravalós mesterséget űztek mindig gondot okozott a tanulók túljelentkezése. Valljuk meg protekció, szocialista összekötetés nélkül még a tehetségesek is nehezen kerültek be a képzésbe.

Reinisné idejében a miskolci szövetkezet mesterfodrászai a szakma művészei voltak.  Számos hazai és nemzetközi versenyeken a legjobbak között végeztek.

Emlékeimben él, hogy a Búza téri vásárcsarnok egyik pavilonjában még egy úgynevezett tanfodrászat is működött. A kezdők itt tehették próbára először a frissen szerzett tudásukat. Mivel ki volt írva, hogy itt újoncok nyírnak, borotválnak nem ez volt a szövetkezet legfelkapottabb fiókja.  Egyébként a leghíresebb, legnagyobb forgalmú női fodrászüzletük a főutcán a Széchenyi út 46. szám alatti ötös számú fiók volt. Itt dolgoztak a sztárok, ide csak előzetes bejelentkezés után juthattak be a vendégek.

Sok versenyen voltam, de igazából leginkább a kezdő borbélyok vizsgájára emlékszem.  Tetszett, ahogyan a behabozott lufikról beretválták a habot. Itt egy durranás és már is bukás volt a vizsga vége.

A címképen Kisgergelyné, Tolcsvai Mari mesterfodrász, aki nagyon fiatalon hunyt el. Emlékére már több versenyt is rendeztek.

Kerényi László barátom kifejezetten szeretett fotózni az ilyen szépészeti versenyeken. Számos archív képe maradt ezekről az eseményekről. Ezt a két fotót is neki köszönhetem.