Nemrégiben megjelent egy sajátos lista Miskolc legjobb éttermeiről. Tudni kell, hogy ezek általában valamilyen motiváció alapján készülnek. Magyarul fizess, s előkelő helyre kerülsz. Ennyi, se több se kevesebb. Természetesen mindig vannak újnál újabb vendéglátóhelyek, de igazából kevés olyan van, amely évtizedeken át stabilan, megbízhatóan tartja a színvonalat.
Ezek közé tartozik a tapolcai körforgalom mellett lévő Murphys. Elég öreg vagyok arra, hogy emlékezzek a megnyitására is. A régi felvonulási épületben kezdetben olyan romkocsmákra hajazó bútorok voltak. Viszont a konyhájuk már az induláskor is lenyügözött. Ha jól tudom az egri Talizmán éttereme jóhírű szakácsát csábították Miskolcra. Innentől a legényfogó levesért és a gömbpalacsintáért már nem kellett átaútóznunk a hevesi megyei székhelyre. Külföldi barátaim máig is emlegetik az itteni szilvalekváros mákos palacsintájukat. Egy ízben Sugár Andrást a Westel alapító vezérigazgatóját láttam vendégül itt. Láttam a tekintetén, hogy amikor kivülről meglátta a faházat elbizonytalanodott, jó helyre megyünk e. Majd vacsora közben tudtam meg, előtte Camp Davidben az akkori amerikai elnök nyaralójában evett steaket. Itt is ezt kívánta. Majd határozottan kijelentette itt a Murhysben jobban esett mint az óceánon túl.
Most éppen a hétvégén valami lájtosat szerettem volna – olyan fogyókúrásat. Az étlapot magam elől is elrejtettem – s kértem egy roston csirkemellett, fokhagymás paradicsomsalátával. Ilyenkor azt hiszem, hogy áttértem a fogyókúrás reformkonyhára. A listájukon nem volt, de percek alatt elkészítették. A legtöbb helyen ilyenkor, amikor a vendég magának kreál olyan fogást, ami hiányzik az étlapról, azonnal lebénulnak. Az a mondás járja, hogy ilyenkor nem tudják hogyan rögzítsék a rendelést. Itt ezen nem akadnak fenn. Első a vendég, de ha nagyon szeretnénk a második is az. Tehát ha vendége akad , s nem akar leégni, nem akar felsűlni – irány a Murhys.
Tokaj
