Tardon hol volt, hol nem volt vagy hol van, hol nincs – a körzeti orvos. Kolléganőm, hosszan és lelkiismeretesen utána járt és kiderítette, hogy egy doktor rövid bemutatkozás után eltűnt, nyoma veszett, majd aki őt követte az is hírtelen átköltözött a szomszéd községbe. A falu apraja most tanácstalan, van, aki utánajár, van, aki meg kivárja a sorát az előre soha nem tudni mikor esedékes helyettesítő orvosnőhöz.
Jómagam Miskolc belvárosában szocializálódtam a magyar egészségügyi állapotokhoz. Alkalmanként Mezőcsáton is megtapasztaltam milyen is a kötelező vidéki orvosi ellátás. Számomra az átkosban és a ránk szakadt demokráciában egyaránt a körzeti doki jelentette és jelenti a stabil állandóságot. Az a bácsi, férfiember, aki hóna alatt barnás-fekete, hosszúkás orvosi táskájával egy hívásra házhoz jön és segít a bajban. Dr. Bakos József, csaknem félévszázadon keresztül volt családi orvosunk, amikor megismertem még orvosi igazolásokat kunyeráltam tőle a matematikai dolgozatok előtt. Bárhová költöztünk a városban az ő körzete egy biztos pont maradt számunkra. A hetvenedik éve után még sokáig ügyeleteket vállalt, így aztán amikor őt költötték fel hozzánk már minden bajunk elmúlt. Furcsa volt számunkra, amikor egy fiatalember váltotta a Bajcsy Zsilinszky úti rendelőjében. Komolyan vettük, elhittük, hogy a doktor úr szíve sose fáj, s meg voltunk győződve, hogy ő, aki nagyon sokszor mindannyiinkat már talpra állított örökké él majd. Szerencsénkre előrelátó, gondos volt egész életében, méltó utódot választott a helyére.
Mostanság Tard, mint sok más magyar falu állandó körzeti orvos nélkül maradt. Gyenge vigasz az ott élőknek, hogy nincsenek egyedül. Hiányoznak a vidéki doktor nénik és bácsik. Nagyon hiányoznak, mint a szakmájuk prezstizse és megbecsültsége.
szantograf.hu
