Korábban panaszoltam fel, hogy kaptam egy mobilhívást az OTP egyik ismeretlen üzletkötőjétől. A kedves csengő hangú hölgy befektetési tanácsokat ajánlott, s rögtön találkozóra invitált. Kapásból mondta, hogy micsoda kamatot kaphatok, ha megegyezzünk. Az ajánlat annyira csábító volt – hat százalék (Gondolom, a Nemzeti Bank elnöke ezt nem tudhatja) – nem tudtam nemet mondani. Felmentem a pénzintézet első emeletére, ahol megfigyeltem, rajtam kívül mások is be voltak rendelve. Leültem, leültünk egy kis szobában és érzékeltem, hogy a hölgy minden erejét megfeszítve csak rám koncentrál. Elmagyarázta, mit is szeretnék én – mint privát a bankár szolgáltatás kiemelt ügyfele- nagyobb kamatot akarok, mint ott lent az egyszerű ügyfelek.
Gyanakvó vagyok – szigorúan bizalmatlan – megtanultam ingyen ebéd nincs. Mindennek ára van. Még az árnak is. Rákérdeztem mibe fájhat nekem ez az egyedi kényeztetés, ez a plusz kamat.
A válasz havi 5900 forintba. Tehát csaknem évi 72 ezer forintot fizethetek azért – csak azért, hogy annyi kamatot kapjak, ami egyébként a nem hivatalos hazai pénzromlást részben fedezné.
Az ötlet jó tetszik. Nem akárki találhatta ki. Gratulálok a kieszelőjének. Sejtettem, éreztem, hogy a bankok, amit máshol kinyögnek, azt valamiképpen csak visszaszerzik tőlünk. Elég dörzsöltek hozzá. Bankadó, devizahitelesek megmentése meg minden egyéb nyalánkság amilyen címeken csak a költségvetés megdézsmálja a békés bankok luxus profitját így is úgy is megfizetjük. Busásan. Ez borítékolható volt.
szantograf.hu
