Határon túli barátaim, még az óceánon túliak is rendre kérdezgetik – mailben, skypon –mi az újság. Mi lenne. Mi lesz nálunk, nálatok, mi várható jövőre. Lesz e változás. Ilyenkor diplomatikusan kitérek a válaszadás elől, de hűlyének csak nem tettetem magam. Könnyen menne, nem esne nehezemre, de inkább okoskodom egy jót. Olvassátok a szantograf. hu, oldalt. Ha már mindent szeretnétek tudni.
Barátaim – nem vagyok politológus, de mint egyszerű, elfogulatlanul, elfogult gyakorló választó polgár csak átlátok a ritka lyukú szitán. Bármi is történhet, a jelenlegi kormánypártok stabilan őrzik a hegemóniájukat. Erre még nem nagyon volt példa korábban a ciklus lejárta előtt. Ennél összetartóbb, hierarchikusan felépített párt nincs több az országban. Bár balról, jobbról bombázzák őket különféle ügyekkel, de sosem védekeznek. A lehető legjobb stratégiát alkalmazzák – csak támadnak, a vádakra nem reagálnak, leseprik. A rezsicsökkentési projekt valóságos neutron bomba – az ellenzék vagy felsorakozik mögöttük vagy ellenzi, s már is fekete seggű lesz. Bocs, a naturális hasonlatért.
Trafik, föld ügy, személyi manipulációk – bármi jöhet, helyi kiskirályok tévedései se rengetik meg a táborukat. Amiről nem tudunk az nincs. Egyébként is hiányzik az ellenzék. Nincs baloldal illetve olyan sok van már, hogy egymást falják fel. Ami a végeken történik – különösen, ismerős módon kommentálják a helybéli párt hívek – ha ezt Viktor tudná… A lényeg erős a Fidesz szavazótábora, ráadásul jól időzítik a pedagógusok és a közalkalmazottak megnyerését. Már csak a rendőrök bizalmát kellene visszanyerni. Ez is csak pénzkérdés, mint a nyugdíjasoké. Előttük is el fog szaladni a mézesmadzag. Ezt az erős pártot, egyetlen apróság zavarhatja majd meg – ha a mostani elit szembesül, nem mindenkinek lesz stabil helye a következő parlamentben.
Bal félen egymást érik a balfékek. Hét bejegyzett párt marakodik a Gyurcsányi hagyatékon. Bajnai Gordon –az Egyesült Államok anyagi és kormányzati támogatásával se képes felépíteni önmagát. Környezetében sok a semmiből jött feltűntek, akik sűrűn megvezetik az egyébként kétségtelenül jó szándékú, kissé naiv pártelnököt. Mesterházy levadászta a párt régi nagy öregjeit, s ezt sose bocsátják meg neki. Háta mögött nem sokba nézik a régi elvtársai se. Haragszik, láthatóan Gyurcsányra, hogy főnökként annyira tartotta amennyit megért. A Bajnai ,Gyurcsány, Mesterházy hármas kezdetektől kivárásra játszott, várták ki gyengül el hamarabb – ma már mindannyian tudják –bármi áron is ők csak elsők lehetnek. Nem engednek a huszonegyből. Ezzel saját sorsukat már is megpecsételték. Megfeledkeznek arról, hogy az a kádári generáció, amely képtelen volt elvileg megszabadulni a baloldali eszméktől biológiailag, a természet törvényei szerint alaposan megapadt. S idáig minden választás csak valaki ellen s nem valaki mellett szólt. Most ez a trend is változik. A kis Smuck a jó öreg szocdem és még ki tudja mi mindent bevállaló testes fiatalember igazi színpadi alkat. Kiss Péter miniszter táskahordozójaként került a nagy politikába. Most epizódszereplőként fecsegi kifelé, mi zajlik a színfalak mögött. Hogy ebből neki mi a nyeresége – sose tudjuk meg.
Ami feltűnő Gyurcsány aktivitása ígéretéhez híven szántja fel az országot. Feljövőben van, újra szárnyal. Ő is az az ember, aki csak a harc hevében érzi jól magát. Könnyű neki – ha tíz embert megkérdezünk ki az MSZP első embere – kapásból Fletót mondja. Képtelen szabadulni az imidzsétől, a párttól – igazi vízválasztó egyéniség, mostanság az öszödi beszéde még kamatozik is az ismertségi mutatóiban – a választók vagy gyűlölik, vagy rajonganak érte. Varázsa van, képes közönséges és modoros jelmezben szónokolni. papír nélkül. Bár aki megleste a színfalak mögött látta, gyakorol. Hergeli magát –a retorika minden szabályát megtartja, vagy ha kell, felrúgja egy jó ütős poén kedvéért. Jó bohóc nagy játékos, nem szabad leírni. Még középcsatár is lehet.
Miközben Mesterházyban a saját stábja se nagy bízik – Gyurcsány, mint a centrális erőtér magához vonzza a korábban eltávolodottakat a benne csalódottakat. Ráadásul, az egyetlen a baloldalon, aki a mostani kormánypárt elnökével azonos súlycsoportban van.
Előnye, hogy már leamortizálták egy párszor, politikailag kinyírták, de lám csak tetszhalott volt. Ha Orbánt kérdeznénk, kivel párbajozna szívesen – ő is Gyurcsányt választaná. Ismerik, jól ismerik egymást, nagy meglepik, nem jöhetnek elő.
A Jobbik – igazából reformpárt – amit ígértek, zömében megvalósítatták a kormánnyal. Könnyű a dolguk, sose kormányoztak, hátrahagyott saruk nincsen, antiszemitizmusban, cigányellenességben verhetetlenek. Ezek ugyan nem európai paraméterek, de hát, ha igény van rá, miért is ne. Híveik a velük egyetértők szinte minden oldalon fellelhetők –bal és a jobb félen is. A napi politikai történések szinte hajtják a malmukra a vizet. Bár a választások közeledtével mérsékelték visszafogták a radikalizmusukat. Lehet őket nem szeretni, de alkalmanként még a szocialisták is elfogadják a javaslataikat. Kibogozhatatlanabb, kuszább helyzet már régen nem volt ebben az országban. Ráadásul a közvéleményt kutatók – akik még sose nyertek választásokat – mindig oda fekszenek, be ahol többet fizetnek. Ne is higgyenek senkinek, még maguknak se. Vakon még se ikszeljenek. Kár lenne értünk.
(Számos kérdést kaptam még – mindre válaszolok. Egy kis időt kérek.)
szantograf.hu
