Egy kis nosztalgikus séta – Miskolc, keresztül kasul – Sugár Judit folytatja



Részlet:

XXII. Fejezet

A Szilágyi Dezső utca és környéke – A volt

Gilányi roma negyed

 

Hejőcsabáról visszatérve a Petneházi bérházak melletti  kettős útelágazás egyik szakaszán, a  Szilágyi Dezső utcán sétálok most tovább…

….  Az új főút és a Vörösmarty városrész kialakítása előtt, talán még az 60-as évek elején Miskolc megszabadult a belváros egyik szégyenének is nevezhető nyomornegyedétől. Ezt a negyedet hívták Gilányi roma negyednek, amely alatt, a Mindszenti temető hátsó keleti végénél, a Dankó Pista, Bihari János és a Zrínyi Ilona utca közötti korábbi terület értendő. Gyermekkoromban előfordult, hogy anyámmal ezen a területen átvágva (mert rövidebb volt az út), mentünk a Búza-téri, vagy csak a Szinva patak innenső oldalán lévő Kispiacra, amely kb. a mai Royal – köznél a (mára már lefedett) Szinva patak innenső oldalán helyezkedett el, a mai Vörösmarty városrész parkírozó területénél.Ez a negyed a belvárosnak az egyik igen felkavaró, megrázó szeletét mutatta be.

A nyomort, a piszkot, a bűzt és a tehetetlenséget.

 

Aki itt végigsétált ezen a területen megtapasztalhatta a földi pokol embertelen nyomorának a hangulatát és félelmét.

Roskadozó, kalyibaszerű kicsi épületek, beszakadt, cseréphiányos tetőszerkezettel, a törött és hiányzó ablaküvegeket pótló, de a fuvallatban lengedező újságpapírlapokkal. Az ajtók hiányát rongyos, piszkos pokrócok takarták, az  utcára kiöntött emberi ürüléktől is bűzlő, és folydogáló szennyvíz, a vízvezeték (egy két helyen volt utcai közkút), és a szennyvíz csatornázás hiánya, imitt-amott  a

közvilágítás faoszlopai, és a területen szétszórt szemét látványa tárult az arra közlekedők szeme elé. Meggyötört arcú, a kalyibájuk küszöbén üldögélő piszkos és rongyos ruhájú roma asszonyok, és körülöttük rohangáló gyermekek sokasága, akik meztelenül, piszkosan, taknyosan, és kiabálva siserahadként koldultak az éppen arra járóktól.

Igen valóságos szürrealista megjelenése, ill. kész  ténye volt ez a nagyvárosi nyomornak.

Nem volt kár érte, hogy Miskolc nyomornegyedeit a városvezetés részben felszámolta. Megszületett  helyettük a későbbiekben a Vörösmarty városrész, majd az Avas-dél paneldzsungele. Melyik a jobb?

Az utóbbiak sem voltak sikeresek természetesen, de én, aki gyermekként láttam az elődjüket is, azt gondolom, hogy a nyomornegyed lesöprése erről a területről feltétlenül szükséges és a legjobb megoldás volt.

Voltak ilyen nyomornegyedek a város más területein is, és sajnos még ma is vannak, ez  viszont Miskolc tekintetében óriási hátrány,

megoldhatatlan probléma a mindenkori városvezetés részére. Úgy gazdasági értelemben, mint a diszkrimináció kényes kérdésében.

Mint az ország volt legnagyobb iparvárosa, nagyon sok alulképzett, ill. képzetlen embertömeget is vonzott ide a munkalehetőség, már 150-200 évvel ezelőtt is. A felszámolt nyomornegyedekből  kikerült emberek elhelyezése lakhatási értelemben, a legnagyobb gonddá nőtte ki magát.

Ez városunk terhes öröksége……

 

Sugár Ildikó Judit