Csütörtökön nyárias idő volt Budapesten. A melegben – a képen látható öregúr békésen elszunyókált a Lipótvárosban, a Pannónia utcában. Valószínűleg egy arra járó hajléktalan lehetett akit elűzhettek már az aluljárókból. Erre felé békésebb emberek laknak, nem is zavarták az öreget.
Ám ilyenkor szoktunk töprengeni – valóban csak elálmosodott, s mi van ha rosszul lett és mentőt kellene hívnunk. Az, hogy messziről érződött az alkohol bűze az még nem az egészség jele.
Velem is megesett már, hogy a szomszédok biztatására kihívattam a mentőt az utcánkban elterült Lajoshoz. Megijedtünk mert semmi életjelet nem mutatott – kijött a fiatal doktornő – gumikesztyűben megtapogatta – és felállította a valós diagnózist. Tökrészeg – irány a kijózanító, mert akkor még ilyen is volt nekünk. Fizetésnapokon rendszeresen megnéztük – riportokat írtunk az ott futószalagon zajló gyomormosásokról. A lényeg, hogy Lajos az utcánk mindenese bekerült a kórházba és ott alaposan kifertőtlenítették, külsőleg belsőleg.
Egy hét múlva hozta neki a posta a számlát – a 12 ezer forintos soron kívüli orvosi beavatkozásról. A számlát lazán bedobta a posta ládámba majd bánatát ismét szeszbe fojtotta de már csak velem szitkozódott – hogy mit tettem vele, milyen költségekbe vertem a gondoskodásommal.
Segítsünk – csak előtte egy kicsit gondolkozzunk.
szantograf.hu
