Nem is tudtam magamról, mennyire számítógépfüggő
vagyok. Persze mindig, mindenki csak akkor veszi észre,
hogy valamire nagyon nagy szükség van, ha az a valami
hiányzik. No ezt megtapasztaltam, a drága jó MAC-em egyik
nap, egy hét kínlódás -, fura pislogások, lazítási képtelenség,
értsd: nem lehetett kikapcsolni, majd egyik nap már be sem.
– után kilehelte a lelkét. Még szerencse, hogy a a fiaimnak
eszébe jutott a gép betegeskedésekor, hogy az adatokat
legalább le kéne menteni egy külső winchesterre. Meg is
tettem, áldom az eszüket érte. Én azt sem tudtam, hogy van
ilyen. S az a két hét, amit a gépem nélkül töltöttem, nem volt
egyszerű.
Persze, ha utóbb belegondolok, ez is egy olyan függőség,
amit bizony korlátok közé kellene szorítani. De nagyon
nehéz. Az ember, ha akár főzés közben meghallja, hogy
levél jött, azonnal ugrik a géphez… de kérdem én, minek?
Megvár. Ha valamit meg akarok keresni, először nem az
emlékezetemben kutatok, hanem a gépemben… normális ez?
Lehet, hogy nem, lehet, hogy igen. Az azonban bizonyos,
hogy az ember elkényelmesedik, kevesebb információt
raktároz el az agyában, mert a gépben úgyis megvan minden.
Így vagyunk a telefonszámokkal is. Régen, amíg nem volt
mobiltelefonunk, minden szám a fejünkben volt. A kis
notesz csak arra kellett, hogy a biztonság meglegyen. Ma is
tudom a debreceni szerkesztőség régi telefonszámát fejből.
A későbbieket viszont már nem. Hiszen a mobilos időben
már elég volt megnyomni egy gombot a telefonon és minden
rendben volt.
Jajj, nehogy azt higgye bárki, hogy én valami maradi nyanya
vagyok, aki visszasírja a régi időket! Szó sincs róla. Csak
töröm a fejem, hogy mi módon kerülhetem el a totális
elkényelmesedést. Először arra gondoltam, különféle
teszteket, kvízkérdéseket oldok meg naponta többféle
témában. No persze ezt is a neten…. Hát nem! Nem és nem.
Na jó, csak ritkán, egy picit…
S akkor jött a szikra. Sokkal többet kellene olvasni, de nem
a neten. Bár, van amit nem lehet megúszni, egyik barátnőm
például elküldte könyve kéziratát, ami még nem jelent meg.
Azért ez megtiszteltetés, amit nem lehet félretenni még
ilyen nagy buzgóságomban sem. Új és régi könyvek garmada
sorakozik a polcaimon, melyekre sokszor éppen azért nincs
idő, mert a gép előtt ülök.
Szerkesztő úr kérem, mi is az új könyve címe? Ja igen,
Kádártól Castróig… no ez következik.
