Monumentális festmény, meg van a hozzáillő történet is. Egy híres szegedi professzor, nőgyógyász munka közben. A második világháború előtt szokás volt az értelmiségi szakmák művelőinek a megfestése. Sőt jobb helyeken, polgári családi családoknál a le és felmenők portréi is kint voltak a falon. Majd jött egy álságos rezsim ami minden áron megpróbálta megreformálni ezt a képi művészetet. Lásd a Rákosi idejéből fennmaradt a föstményeket – az ezerszámra rendelt Lenin képeket és a rendet vágó aratók verejtékes mázolmányait. Ez kellett akkoriban s a művész is a piacról él -ezért készült sok kardból ekevasat hajlító testépítő és a szuronyokkal farkasszemező páncélsisakos hős. Az orvosok a mérnökök és a könyvtári tudósok akta- kukacok portréi már a kutyának se kellettek. Felköltöztek a padlásra, elbújtak a spájzban, hogy aztán mostanra új életet kezdjenek. Hála azoknak akik ezeket és az ezekhez hasonló – nem szocialista csak realista de kifejező képeket megőrizték. Nem tudom mi a címe – egy dolgozószobában lesből kaptam le – egy új élet kezdete lehet.
szantograf.hu
