Megnyugtató, hogy felkészültünk az ukrán menekültek fogadására. Sőt ha szükséges befogadjuk az égési sérülteket, kezelésre. Remélem, hogy erre csak nem lesz szükség.
Ami viszont aggasztó, hogy az ottani bankautomatákat már kifosztották, az ukrán gazdaság mélyrepülése megállíthatatlan. Közben az utcai harcok folytatását ígérték a radikális szélsőjobbos erők. Aminek akár az is lehet a következménye, hogy még se marad el a Putyin katonai segítsége.
A helyzet siralmas, akik tehetik, a gazdag oligarchiák, politikusok magángéppel próbálják elhagyni az országot. Miközben a külföldi bankszámláikat már is zárolták.
Egyébként számomra akármilyen furcsa is Csurka István szavai jutnak eszembe. Aki időnként túlzott, kimondta azt is amit egy politikus sose tehet s mint az elefánt a porcelánüzletben közlekedett a diplomáciában. Mint az MDF alelnöke se volt képes visszafogni magát.
A román forradalom és a délszláv háború idején is felvetette – itt az ideje, hogy az elcsatolt magyar területeket békés úton visszakapjuk.
Természetesen ha ezt támogatjuk és hivatalosan is forszirozzuk vagy bele belebonyoldunk ennek a következményei beláthatatlanok. Helyesen nem tettük. Ha meglépjük most biztosan nem vagyunk az unió vagy a náto tagja.
Ám az ördög sosem alszik, még se álmos. A kárpátukrajnai magyarság most egy esélyt kaphat a teljes autonomiára.
Tyimosenko biztosan visszakerül a nagy politikába ha az egészsége engedi. Vele elég komoly kapcsolataink voltak minden időben.
Tehát a helyzet siralmas – ám szokás mondani, ha nem is illő minden rosszban lehet valami jó. Nagy botorság, de Csurka szelleme még sokáig kísért köztünk.
