A társasháznál jobbat elképzelni se lehet. Nem kell télen havat lapátolni, a kukákat rakosgatni a lépcsőházat felmosni és még sorolhatnám a kellemes előnyöket. Ami ugye egy családi házzal járnak. Például nem nekem kell hetente füvet nyírni erre ott a kedves gondnok vagy a házmester.
Ám ha pechünk van akkor kifoghatunk egy két olyan társtulajdonost akit éppen a pokolba kívánunk. S ami igaz ilyen szinte minden közösségben fellelhető.
Ők azok akik addig elégedetlenkednek amíg nem az általuk preferált közös képviselőt meg nem választjuk. Addig képesek az élőfába is belekötni. Családom révén sikerült kitapasztalni jó közös képviselő vagy képviselet nem létezik.
Mostanában ugyanis ezek a vállalkozások profitorientáltak és egyetlen céljuk minél jobban lehúzni a lakókat. E célból mindenre képesek és hajlandóak. Mi meg tulajdonosok úgy vagyunk ezzel, hogy mindent megszavazunk – mint a parlamentben – oda se neki – csak amikor benyújtják a számlát , elképedünk.
Lásd Miskolcon a Bajcsy Soltész Nagy Kálmán tömböt.
Új képviselet, pályáztatás és kezdődik a felújítás.
Azzal, hogy minden lakásra kölcsönt vettek fel.
Aminek a havi részlete csaknem, ha nem több annyi mint az eddigi közös költség.
Tetszik nem tetszik mindent felújítanak, mit sem törődve azzal, hogy a gondosabbak már rég kicserélték az ablakokat műanyagra.
Az ide vonatkozó törvény folyamatosan változik, a kisebbség alulmarad, apelláta meg nincs. Akik nem mennek el szavazni azokon is bevasalják a felújítás költségét.
Ami meg különös, hogy nem találtak helyben vállalkozót a renoválásra. Ezt el tetszenek hinni, hogy Miskolcon nincsen építőmester.
Ilyen hírek hallatára még a jóhiszeműek is gyanút fognak.
