Mint ha ma lett volna a rendszerváltás idején kaptunk egy faxot az akkori városházától. Apportként, használtat és negyedmillió értékben. Kutyabaja volt, működött, gyűrte a papírt, majd egy hét múlva eltűnt róla az írás. Túlságosan fényérzékeny volt. Erről jut eszembe, hogy ezzel a masinával képesek voltak többségi tulajdont szerezni egy komoly cégben.
Ez a múlt ma már egyre másra hajigálják ki ezeket a faxokat.
Van még, használják, de a komolyabb cégeknél a forgalmat is számítógépre vezérlik.
A fax világának bealkonyult.
Egyet érdemes megőrizni, régiségként, talán majd valamikor sokat ér. Most viszont érzékeny búcsút veszünk ettől a zseniális találmánytól. Mint a magnókazettától és a VHS videotól.
Viszlát.
