Mennyei zene a fülemnek – az osztrák AVE kivonul. Nos a miskolciakkal soha semmi bajom nem volt, viszont a Balatonszárszói társasággal minden nyáron hadakoznom kellett.Mint a képen is látják hajnalok hajnalán kiraktam a hulladékot majd az ablaknál lestem mikor viszik el.
Ugyanis az ottani zöldfokos AVE kora tavasztól késő őszig számolta a szemétdíjat akkor is ha nekünk csak egy hetünk maradt nyaralásra. Őket ez hidegen hagyta, mondván nekik készenlétben kell lenniük, sose tudhatják mikor szottyan kedvem üdülni. Jól hangzó duma. Csak hát abban a nyaraló övezetben ősztől tavaszig a kutya se járt. A betörök viszont sűrűn látogatták. Gazdaságosan dolgoztak, a vonóhorgos kocsijukra szereltek egy vezetékes kampót, feldobták a csatornára vagy beakasztották a vaskerítésbe és már is zajtalanul letépték a zsákmányt. Mögöttük jött a lomtalanító kocsi amelybe rögtön be is pakoltak. Szervezetten működött a társulat. Mikor már hetedszer voltam a földvári kapitányságon lopást bejelenteni, akár el is hozhattam volna az ismerős, ismeretlen tettes, megszüntetjük a nyomozást tartalmú formalevelet.
A lényeg , hogy a szemetesek folyamatosan szívattak. Futottam utánuk – ez volt a reggeli sportom, feladtam egy ötszázast és visszatolattak. Közbe jajgattak, honnan is tudhatnák, hogy már nyaralunk. Ezt a cirkuszt hetente kétszer játszottuk el. Kérdés, hogy ha miénk – pardon rosszul fogalmazok, már nem a sógoroké lesz a cég változik e valamit a helyzet. Reméljük.
Még az átkosban amikor az Ezüst parton leszívták a Ladám benzinét berendeltek a siófoki kapitányságra. Kocsijuk volt, de takarékoskodni kellett az üzemanyaggal. ( Vagy őket is meglophatták.)Kérték, hogy a bűnjelet az ott felejtett egyik műanyag kannát is vigyem magammal. Nos, reggeli helyett jó korán beálltam a sorba és hosszas igazoltatás után kiülhettem a bűnügyi osztály előtti kispadra. Úgy fél tizenegyig vártam a soromra. Voltak előttem súlyosabb esetek is így a széles nyilvánossá előtt mindig csak azt kiabálták ki, a benzinlopásos személy legyen türelemmel. Így, a benzines, később már csak a lopásos várjon még.
A velem várakozók mindannyiszor végigmértek, méregettek , nézegették a kezemben szorongatott kannát és gondolom meg lehetett a külön bejáratú véleményük rólam. Majd észleltem, hogy már nemcsak a reggelit de az ebédet is kihagyom ha tovább maradok. Elég a pironkodásból, még se kürtölhetem ki, hogy én vagyok az áldozat. Ebben a slamasztikában csak annyi jó volt, hogy a melegtől izzadó emberek messze elkerültek. Egy tolvaj mellé ülni nem egy életbiztosítás.
Szépen becsúsztattam a kannát a padok alá és mielőtt leltárba vettek volna kiosontam a rendőrségről.
Higgyék el a kutya se keresett, nem hiányoztam nekik.
