Budapest, 2014. szeptember 25. Az utolsó előtti versenyhétvégén ismét egy Forma 1-es versenyhelyszínre, ezúttal Monzába érkezik a SEAT LEON EuroCup. Nagy kérdés, hogy a korábbi sikerek helyszínén és az egyik kedvenc pályáján – az idei sorozatban meglehetősen peches – Wéber Gábornak sikerül-e ismét a dobogó legmagasabb fokára állnia. Mindenesetre a B3 Racing pilótái és mérnökei abszolút felkészülten és a legjobb eredmény reményében vágnak neki a hétvégének.
Két hete Spa-Francorchamps-ban a HELL mindkét pilótája elsőbálózóként állt rajthoz, de most hétvégén Wéber Gábor a pálya jól ismerőjeként tér vissza korábbi sikereinek helyszínére. „Monzát kifejezetten jól ismerem, hiszen háromszor is versenyeztem már rajta az elmúlt években. 2008-ban és 2010-ben a EuroCuppal, 2012-ben pedig itt debütáltam a WTCC-ben. Úgy látszik, ez a kétéves sorminta megmarad, hiszen 2014-ben térek vissza ismét a Sebesség Templomába.”
A pálya 1922 óta áll a királyi park területén és túl sok bemutatásra nem szorul, ahogy a becenevében is benne van, tényleg a száguldásra teremtették. Jelenleg 5,793 km hosszú, de 1954-ig 10 km-es verzióját is használták a döntött kanyarokkal tűzdelt oválpályás résszel együtt. Ennek maradványai látszanak még ma is a TV közvetítésekben az Ascari és a célegyenes felől visszafelé nézve. „Részben ez is adja Monza számomra egyedülálló karakterét, a lassan 100 éves versenymúlt lépten-nyomon ott lebeg a pálya fölött, mint valami láthatatlan szellem. Nincs még egy olyan pálya, ahol pályabejárás közben bármelyik meghatározó korszakot ilyen könnyen „látja” maga előtt az ember, és egyáltalán nem lenne meglepő, ha a következő pillanatban egy Maserati 250F, vagy egy cápaorrú Ferrari 156 húzna el mellettünk.” – írja le a pályát a korábbi SEAT LEON EuroCup győztes. Véleménye szerint a pálya egyszerűsége adja egyben a nehézségét is, hiszen minden időt ugyanis összesen egy gyors és két lassú sikánban, és három jobbkanyarban lehet megnyerni (vagy elveszteni), köztük azonban hosszú padlógázas részek találhatók, így egy apró hiba is súlyos tizedeket jelenthet. „Monzában egyébként a tökéletesen beállított autón kívül két lényeges szempont dominál: a lehető legrövidebb féktávok és a centiméter pontos irányítás a nagysebességű kanyarokban. Akik ezekben erős, biztos, hogy a mezőny elején találja magát. És még egy furcsa aspektusa is van, ami minden alkalommal elképeszt és szintén az átlagon felüli tempó velejárója. Az első szabadedzés kezdő köreiben ugyanis itt van legmesszebb a mezőny a későbbi leggyorsabb időtől, egyszerűen kell 4-5 kör, mire az ember akklimatizálódik a szokatlanul magas átlagsebességhez, a pálya „beszűküléséhez”.” – árulta el a tuti tippet a B3 tapasztalt versenyzője.
Csapattársához hasonlóan, bár a pályát versenyzőként még nem ismerő Bús Edina is izgatottan és pozitívan várja. „Ugyan a pályán még sosem versenyeztem, de sokat mentem már szimulátorral rajta. Ha nem is előny, de sokat számít, hogy nem telt el több hét a két verseny között, így még jobban bennem van a legutóbbi verseny láza.” A pálya specialitását Edina is kedvezőnek érzi: „A sok „padlógázos” rész nekem is jobban fekszik, hiszen ha a salzburgi futamra visszaemlékszem, ott is sokat számított a szélárnyék, ami izgalmassá és egyben nehézzé is tette a versenyt.” A múltkori páros csatájával és várakozásaival kapcsolatban a HELL kiváló hölgy pilótája elmondta: „Sokkal izgalmasabb egy olyan futam, ahol meg kell “dolgoznod” a pozícióért. Belgiumban tartottam az ismeretlen pályától, és ugyan nem sikerült a középmezőnybe kerülnöm, de élveztem az egész hétvégét, ami nagyon fontos. Most úgy ülök majd autóba, hogy lesz, ami lesz! Azt az érzést, amit versenyzés közben érzek, senki sem veheti el tőlem. Fontos az eredmény, de az is fontos, hogyan éled meg.”
