Kettős tragédiát éltünk meg egy hét alatt. Míg drága anyósom hétfőn, imádott édesanyám pénteken távozott örökre, áprilisban. Majd ezután rögtön tesszük a kötelességünket és a fennmaradt lakások közműszolgáltatóinál jelezzük a változást. A Tigáz irodában ment minden mint a karikacsapás. Az Émász nehézkesebb falat, anyósomnál még egy aláírást kéregetnek miközben a feleségem már kétszer elküldte mailben.
Vízművek, noha tart valami átállás folyamatban az ügy, ugyanígy a távhőnél. A Telekom viszont nem tud elszakadni az elhunytaktól, hiába mutattuk be a halotti anyakönyvet és hiába mondtuk fel a szolgáltatást csak küldözgetik a számlát. Hiába nagy az átfutás idő.
Lassan június vége mégis minden nap egy halom névre szóló levelet kapnak szeretteink.
Az MKB Bank Zrt például – ahol évek óta egy peták se volt letétbe, rendszeresen elküldi a nullás értesítőt. Abban a hiszemben, hogy majd egyszer előállnak a banki fiók kezelési költségével Miközben személyesen mondtunk fel minden szerződést velük. Az OTP pedig olyan rideg stílusban – jelzi, hogy tudomása van a számla társtulajdonosának haláláról ezért ezt meg amazt közli velünk. Egy hivatalos részvét nyilvánítás – minden őszinteség nélkül is – csak belefért volna a levelezésbe.
Különben valamikor nagy élvezettel, s jeges borzalommal olvastam az Élet a halál után című könyvet amit csak a plébániákon lehetett megvenni. Nos ez a fejezet nem volt benne. Lehet, hogy magam javaslom a kiegészítést. Egyébként szokás mondani -. addig élünk míg az utolsó ember emlékeiben megőriz. Ahogy elnézem a szolgáltatók nagyon ragaszkodnak szeretteinkhez.Nem is csoda mindenütt túlfizetést hagytak maguk után.
