Szóval a mai nap is jól kezdődött. Imádom, ha reagálnak az írásaimra. Ma például többen is jelezték, hogy olvasták az Északban a Dezsőke és a világifjúsága című jegyzetemet. Az ön dicséretnek szaga van így nem rontom a levegőt. Inkább arról regélek, hogy Harsányból felhívott Nagy Lajos és szépen leteremtett. Elmondta, ő 86 esztendős, a XVI. számú autójavítóban volt mérnök és 1957-ben maga is ott volt a Moszkvai Világifjúsági találkozón. Az volt az egyetlen Szovjetunióban és amit írta az csupa kitaláció, s szégyelljem magam, mert csak le akarom járatni ezt a komoly nemzetközi rendezvényt.
Veterán, nős ember vagyok így csodálatosan bírom az igazságtalan kritikát. Sőt képes vagyok nagyokat nyelni és nem vissza pofázni. Noha már közel volt az a pillanat amikor kimondom – menjen már… De, mégse az Olvasó, az Olvasó. Ha ő úgy gondolja, hogy csak egyszer volt Moszkvában VIT és éppen akkor amikor ő is ott volt, akkor rá kell hagyni. Végül amikor lecsillapodott, összehoztam egy konferencia beszélgetést, bevontam Dezsőkét is aki meg ugye 1985 nyarán volt ott. Erről a vitáról van egy felvételem. Tipikusan magyar tárgyalási stílus, egymás szavába vágva, egymást lekezelve elbeszéltek egymás mellett.
Majd délután – nagyon unatkozhattam – visszahívtam Nagy Lajos urat és felsoroltam neki, mikor hol volt VIT. Becsületére legyen mondva elnézést kért és tudomásul vette a tényeket. Cserébe elmondta, hogy amikor ő ment akkor galambszürke szandált és egyenruhát kaptak és találkoztak Hruscsovval is a Luzsnyiki stadionban. Pompás lehetett, de nem irigylem ezért se. Ja és, akkoriban ehhez még egy nylon inget is kaptak. Akinek nem volt ilyen az nem tudhatja milyen a szkafander. Ez volt az ruhadarab amelyet sose kellett vasalni , egy idő után magától besárgult és egyáltalán nem szellőzött.
Erről ennyit. Remélem ezt is átveszi az Északhírnök – ott meg ugye lehet fikázni.
