Amit most mondtok, alig hiszik el. Volt egyszer egy miskolci repülőnap, amelyen Bessenyei Péter műrepülő szállt le hozzánk. Előtte meg MIG vadászgépek húztak el a fejünk felett, úgy , hogy a szőr is felállt a hátunkon. Szinte láttuk a pilótát, aki rajtunk derült, hogy a nyakunkat is behúztuk ijedtünkben.
Nos akkor volt ott egy kedves svéd úr aki prospektusokat osztogatott a Gripen vadászgépekről.Kölcsönösen összebarátkoztunk, névjegyet cseréltünk. S most tessék megkapaszkodni! Üzletet kötöttünk. Nem is akár milyet. Rendeltek tőlünk negyedoldalas hirdetéseket, s nem alkudoztak. Tarifaáron fizettek. Gyönyörű , képes anyagban kínáltuk a gépet.
Megvallom, ehhez hasonló fogásunk azóta se volt. Vadászgépet azóta se reklámoztunk. Sőt amikor ez megjelent számos gúnyos telefont és irigykedő levelet kaptunk. Kérdezgették, hogy ez komoly e, s mennyien vettek Gripent a hirdetést követően. Ismétlem, ez szigorú üzleti titok. Lám csak sikeres volt a projekt, még akkor is ha már kettő gép leamortizálódott. Ám ehhez nekünk már semmi közünk. A lényeg, hogy elsózták, s ebben személyes szerepem volt. Igaz, zsebbe semmit nem kaptam a bolt után, gondolom azok se akik tető alá hozták az üzletet.
Tehát a következő napokban a fejünk felett szálldosnak majd a Gripenek. Kérdezném, hogy miért éppen itt, minek köszönhetjük ezt a megtiszteltetést. Ám ezt aligha kötik az orromra. Biztosan nem nekünk szól ez az erőfitogtatás. Mi helyből elismerjük, hogy ott az izom a magasban.
Ja és ha kérhetem a kedves pilótákat , ügyeljenek ránk, ha látják, hogy baj van lehetőleg a Bükkbe katapultáljanak. Vagy avassák fel az elhagyatott kövesdi repteret. A minap jártam ott még van egy kevés épp beton ott. A hangrobbanás meg nem zavar, mifelénk esténként a szelíd motorosok rászoktattak az eszeveszett durrogtatásokra.
