Nehéz okosnak lenni. Még annak látszani se könnyű. Merkel kancellár asszony gavallériája, nagylelkűsége már már sokkolja a német adófizető polgárokat.
Nem azért mert a germánoknak nem lenne nagy szívük. Nem azért mert a németek kevésbé éreznének együtt a menekültekkel. A német polgárok kötelességüknek érzik a menekültek támogatását, csak éppen másként képzelik a karítivítást. Nem tartják fontosnak a más kultúrában szocializálódott arabokat. Van tapasztalatuk a törökök bevándorlók integrálódási képességükről. Tudják a menekültek sohasem asszimilálódnak, akár négy generáción át is megőrzik identitásukat. Ami szép dolog, de a multikulturális együttélés ezernyi apró konfliktust szül már jelenleg is.A bevándorlók már most elégedetlenek a németek nyújtotta szociális ellátással, már többre vágynak s Dániába Svédországba mennének tovább.
Az álszent hozzáállásunk, a kincstári rokonszenv, a szerencsétlenek iránti kötelező sajnálat nem engedi meg, hogy őszintén, nyíltan beszéljük a feltornyosult gondokról. Megvárjuk, hogy mindez majd egyszerre robbanásszerűen szakadjon a nyakunkba.
Terjed Merkel új képe. Lehet, hogy már maga is látta. Vajon neki , hogy tetszik.
S ez a közös szelfi se akármilyen gesztus. Igazi emberi, megrendítő, meghatja mindazokat a milliókat akik úton vannak és bebocsájtásra várnak Európába. S mi tudjuk, hogy ha már itt lesznek eszükbe se jut majd visszatérni a majdani békés Szíriába., Észak Afrikába, vagy a demilitarizált Afganisztánba.
