Számomra nagyon kedves volt a péntek délután. Mezőcsáton a kultúrházban találkozhattam a helyi Olvasókkal. Mivel számomra a város a világ közepe – onnan nősültem – nem nagyon kellett bemutatkoznom. Köszönöm mindenkinek aki eljött s meghallgatott. Hálával tartozom a helyi vezetésnek aki meghívott , s a könyvtárak világnapján éppen rám gondoltak.
Tekintettel, hogy a csilláron nem lógtak, nem tartottam fontosnak a drapériás asztal melletti előadást. Sokat beszéltem, talán többet is a kelleténél, kereken egy órán át szóval tartottam a hallgatóságot. Hogy mivel azt nem árulhatom el mert a következő hetekben lesz még két fellépésem hasonló témában. Egyébként ha nem nagyon kérdezgetnek akkor nincs más mint, hogy azt mondom ami eszembe villan. Most is így tettem. S lám túlélték. Minden jó ha vége jó. A mezőcsáti könyvtárban – ahol kiderült élénk a kölcsönzési kedv – ezentúl minden elkövetett művem kivehető. Egy toll felforgatónak jólesik ha egy ilyen találkozó végén dedikálásra kérik. Megtörtént ez is.
Nem hallgatom el, hogy a kultúrház vezetésétől egy különös ajándékot kaptam a találkozó végén. Egy cellofános május kosárra emlékeztető valamit ami tele volt helyi zöldséggel. Egy nagy csodálatos cékla, lapuval és minden helyi termés – például illatos paprikák, uborka és mézes figura . Leltem benne egy hűtőmágnest is ami a csáti Miska kancsóra hajazik. Kedves meglepetés volt, már sajnálom, mohóságom miatt nem fotóztam le. Én ugyanis még ilyen ötletes ajándékot sose kaptam.
S ne feledjem ott helyben sok jó ötletet is kaptam a találkozón résztvevőktől. Ezeket hamarosan megírom. Mondtam Mezőcsát nekem a szívem csücske tehát a jövőben se hanyagolom. Még azt sajnálom, hogy a helyi strandról nem beszéltünk. Idő híján.
