Kár is titkolnom Mezőcsát is a szívem csücske. Nemcsak azért mert onnan nősültem. Korábban ritkán jártam arra, de később sikerült felfedeznem a térség valamennyi természeti értékét. Tanúja voltam amikor felfedezték a város határában csörgedező hévizet. Csalódás volt mert olaj után kutattak. Mára viszont kiderült, hogy valóságos kincs bugyog ott a föld alól. Zarándi János a retro strand tulajdonosa nosztalgiával emlékszik vissza a hőskorra, hogy miként lett fürdős. Most 83 esztendősen határozta el, hogy megválik a strandtól. A vásárlók naponta ostromolják, jobbnál jobb ajánlatokat kap ám észnél kell lennie, hogy a számára oly kedves fürdő hozzá hasonló gondos gazdára találjon.
Elve , hogy a mezőcsáti strand helyi kezelésben maradjon. Tart attól, hogy ha a konkurencia veszi meg akkor még jobban elsorvasztják. Az ugyanis már nyilvánvaló, hogy a szomszédos nagyobb strandok számára mindig is a versenytársak közé sorolták. Így a nagyobb lobbierővel bírók sorra megelőzték a pályázatokon. A friss hírek szerint a jövőben akár kormányzati segítséggel is de megújul a mezőcsáti strand.
Mit kell tudni erről a ritka természeti kincsről, aminek a vize nem gyógyhatású hanem gyógyító. Olyan ásványi anyagokat tartalmaz amelyek a szervezet számára nélkülözhetetlenek. Lehűtve italként is viszik a környéken. Megérné, hogy egy palackozót is építsenek ott. Egy német nyugdíjasokat ellátó központ már régóta tervezi, hogy egy szállodát is épít az oda utaztatott szépkorúaknak. A gond az, hogy ők szőröstül bőröstül akarják megvenni a területet. Zarándi úr viszont nem nagyon szeretné ha ez a magyar fürdő külföldi külföldi tulajdonba kerülne.
Egyébként mostanában péntektől vasárnapi tartanak nyitva. Magam is élvezem, hogy a kinti mínuszokban, kitartott fejjel 36 fokos hévízben kellemesen lehet ejtőzni. Egy pohár csapolt sör mellett. A strand konyhája meg egyedülálló. A szakács maga a tulajdonos, akinek a slambucát már messze környéken emlegetik. Vannak akik ezért a bónuszért zarándokolnak hétvégenként a családias hangulatú
fürdőbe.
A képeket Kerényi László készítette.
