Kezdem azzal, hogy drága apósom élete végéig hűséges volt az autó márkájához. Számára a VW bogáron kívül más kocsi nem létezett. Tisztes korában kapta meg az első fehér Csincsiláját amit évtizedekig hajszolt mígnem kényszerűségből vett egy új Ladát. Amibe nem volt hajlandó beleülni és vezetni. Magam hoztam el a Debreceni Merkur telepről. Ezzel a piros kocsival a kútig se jutottam el. Szétesett a gázpedáljának valami kis vacka. Sec-perc helyre tették, próbáltam panaszt tenni, hogy ebben az autóban még tíz kilométer sincs és már is cserbe hagyott. Válasz, semmi sem tart örökké.
Apósom döntött, ha törik ha szakad neki kell egy új Bogár. A képen látható kocsit éppen akkor hozatta haza Amerikából egy botlábú hölgy aki képtelen volt lemondani az automata váltósról. Mi megvettük. A kinti szabvány szerint biztonsági lökhárítói voltak, a legkisebb koccanásra áramtalanított , s leállt a motor. Ha nem kapcsoltad be az övet angolul lebaszott, egyszer kétszer majd ha meg is sértődtél a jármű leállt. Tehát neki is voltak heppjei. Apósom a garázsba behajtás gyakran neki ment valaminek ami éppen előtte volt. Ilyenkor szerelőt hívtunk az újra indításhoz. A rendszáma mint tetszik látni UG 03 14 volt. Ezeket a képeket Kerényi László újságíró és dokumentumfilmes barátom készítette még anno az Autó Motor újságnak, amelyet akkoriban magam tudósítottam.
A lényeg, hogy amikor a drága szürke Trabantommal akartam egy Németországi körútra indulni és már legalább tízezer forint értékű pótalkatrészt gyűjtöttem be a kirándulásra apósom megszánt. Felajánlotta, hogy ezzel a kocsival menjünk a Francia határhoz. Az első meglepetés az volt, hogy a kocsi mérföldben mérte a sebességet, át kellett ragasztanunk az órát. Félúton azon vitáztunk a nejemmel, hogy helyesen számoltuk e át a mérföldet kilométerre. Ha ő vezetett soknak tartottam ha akkor én keveselltem. Az első tankolás Salzburgban lett volna ahol elsőre nem akartak kiszolgálni. A kutas azt hajtogatta – Idi Amin fasiszta – végül megértettem: az UG rendszámból azt olvasta le, hogy Úgandából jöttünk.Az se zavarta, hogy éppen fehér emberek voltunk.
S ami érdekes volt – nem hiszik el .- ezt a kocsit jobban megbámulták Németországban mint a Trabantomat . Ez ugyanis Amerikai szabvány szerint teleszkópos lökhárítóval készült. Tessék elképzelni, hogy a németek mindenütt úgy állták körbe ezt mint nálunk akkoriban egy Chevroletet.
