Ilyen képet szoktam vágni amikor nem éppen kedvemre való feladatot kapok. Most például az volt az ukáz, hogy rendbe kell vágni a kertet. Menjünk muskátliért és járólapokért. Mese nincs, én vagyok az úr a családban. Uri módon kell rohannom a miskolci OBI áruházba. Ahol most alig 400 forintért kaphatók a betonlapok. Számolok, osztok szorzok, kell nekem 20 darab, amely egyenként 14 kiló tehát összesen 280 kiló, majdnem három mázsa. Bevállalom , hogy két fordulóban elszállítom a Suzukimmal. Az első menet megy mint a karikacsapás. Jövök megyek rakodok. A második kiskocsival is bekormányzom magam a virágos kiskapuhoz. Ahol az orrom előtt bezár a kassza.
Megjegyzem, hogy ezt a hátsó kijáratot éppen az ilyen nagyobb űrméretű szállítmányokra találták ki. Ötletelünk. Ha elviszem a blokkot a főpénztárba amire kiírták a betonlapokat akkor a biztonságiak kiengednek itt is. Ám mégse. Valaki ragaszkodik, hogy a másfél mázsányi súllyal csak lavírozzak körbe. Megteszem. Igaz, vagánykodhattam is volna . Úgy, hogy zsebre vágom, elrejtem zsákmányt és észrevétlenül kiosonok a tíz járólappal. Na ennyit az OBI vevőbarátságáról.
Mérgemben mit mondjak – nem is érdemlitek meg, hogy ezentúl már vasárnap is felbosszanthattok….
