Popovics Pál, született újságcsináló, nyomdai főmettőr,
kézi szedő, tördelő a szerkesztők kedvence a Borsodi
Nyomda leghűségesebb dolgozója, nincs többé.
Micsoda igazságtalanság, megbocsáthatatlan
hálátlanság, hogy Paja neve csak most szerepel a
lapban. Noha kézjegyét az összes helyben megjelenő
magazin évtizedekig magán viselte. Félve írok róla,
mert tudom nehéz a kedvébe járni. S tudom ezt is
elolvassa, miért is ne. A winkellel a kezében–, aki nem
tudná, erre csúsztatják az ólomszedett betűket –
szokása szerint, tágra nyílt szemekkel, hamiskás
mosollyal vont kérdőre – ha csúszott a kézirat, ha a
hosszúra nyúlt cím vagy éppen nem tetszett neki a cikk.
Mert az olvasókat is megelőzve látta a szerkesztők
művét. A jó nyomdász visszafelé, tükörből is olvas.
Paja 1959 őszétől 1997 nyaráig dolgozott a miskolci
nyomdában. Talán az utolsó volt, aki az egészségre
ártalmas ólomszedés, tördelés alfáját, ómegáját még
ismerte. Próbált barátkozni az újszerű számítógépes
tördeléssel, mígnem rájött az ő ujjai már örökre a
festékes ólombetűkéhez szoktak.
Popovics Páltól csütörtökön délután két órakor
búcsúzunk az Avasi temetőben,
