Mondani szokás, arra jó egy városi terepjáró, hogy oda is elmenjünk, ahová egyébként soha eszünkbe se jutna. Ám ha kipróbáljuk a Seat terepgyilkosát biztosan kedvet kapunk egy ilyen négy kerék meghajtásúra. Az importőr jóvoltából, autós szakértő kollégáim társaságában tíz spanyol rendszámú kocsival indultunk útnak Budapestről a Balaton felvidékre. Az első tíz kilométer után eldöntöttem, lesz, ami lesz, ma nem csavarhatják ki a kormányt a kezemből. Bár a start nem ment simán. Kiderült, slusszkulcs van, de nincs hová dugni. Ennél az is elegendő, ha az indítókulcs a kocsitérben van. Cseles, hogy a kézi fék is automatikusan oldódik. A lényeg, hogy már Lepsénynél uraltam a kocsit. Magamtól jöttem rá, a kikapcsolhatatlan négy kerék hajtás sávváltáskor szokatlan előnyt jelent. Olyat, hogy meg tudnám szokni. Azt is, hogy a műszerfalon külön kijelzik a GPS esedékes információit.
Az igazi meglepetés viszont a Bakonygyepesi MotoCross pályán várt minket. Ahol újabb rejtett gombokkal, kapcsolókkal ismerkedhettünk meg. A minden luxussal felszerelt Ateca a tereptől függően normál, sport és gazdaságos vagy egyéni menetprofil szerint kormányozható. A porfelhőbe burkolózott pályán egy két meredek kanyarban- csaknem kiakadt a giroszkóp – úgy bedőlt a jármű, mint egy verseny motor. Mégse kellett parázni, kejfeljancsiként küzdöttük le az összes akadályt. A jármű jól bekamerázott. Az offroad pályán nemcsak az előttünk lévő buckákat láttuk, hanem az első kerekek állás szögét. Rutinos vezetőknek aligha kell magyarázni ennek az előnyét, amikor a sáros, csúszós terepen próbálunk erőt gyűjteni az újra induláshoz.
Összegezve, az egyedi Seat formavilágát megőrző városi terepjáró sokféle motorváltozatban kapható. Bármelyiket választjuk értékarányban az összes nagynevű márkákkal versenyképes. Vannak, akik nálamnál is többet tudhatnak, mert a bor túrával kombinált tesztvezetés végén megtudtuk: a hazai piacon már idáig negyven Ateca, látatlanban elkelt.
