Sok helyen laktam Miskolcon. A Kazinczyn, a Széchenyin, a Vászonfehérítőn, a Bajcsy Zsilinszkyn, az Arany Jánoson és mostanában a Derkovits utcában. Bármerre is vándoroltunk egy biztos pont volt az életemben, mindannyiszor a 18. számú orvosi körzetbe adtam le a betegbiztosítási lapomat. Megszokásból.
Annak idején a hatvanas évektől vagy négy évtizedig itt rendelt a Meggyasszói születésű Bakos József doktor bácsi. Ő volt a körzeti orvosunk. Még akkor is amikor jómagam még Gyuró csík doktornénihez tartoztam. Józsi bácsi még drága Édesapámat is kezelte haláláig. Neki köszönhetem, hogy minden hiányzásomra pecsétes orvosi igazolást kaptam. Józsi bácsit, Bakos doktor urat egyvalamiért nagyon szerettem. Bármilyen bajom volt elbagatellizálta. Ez már maga a gyógyulás volt. Igaz, hogy amikor apósommal együtt kezelt minket – túl a tisztes koron nyugdíjasként -tévedésből összecserélte az injekciónkat. Mondogattam, hogy valami nem stimmel, s már nagyon mehetnékje volt amikor csak észlelte a problémát. Sőt egyszer a három napig tartó csuklásomból is kigyógyított. Azt hiszem hozzá hasonló körzeti orvost nem ismerek, aki Miskolcon csaknem egy félévszázadig szolgált egy helyen egy körzetben.
S utána jött Ujj Róbert aki átvette a praxisát -ez is már csaknem másfél évtizede történhetett. Méltóbb utódot aligha talált volna maga helyett. Mindez arról jutott eszembe, hogy amióta ebbe a rendelőbe járok sok minden nem változott. időnként festettek, mázoltak, de a mostanihoz hasonló szépészeti beavatkozásra nem került sor. Nem ismertem rá.
