Érdekes felfedezésre jutottam a minap.
A portálomon megjelenő írások közül azok a legolvasottabbak amelyekben szerepel az XXXL. Ugye van Miskolcon a Metró áruház szomszédságában egy ilyen óriási kínai bevásárlóközpont.
Olyan mint egy hangár és annyi árut kínálnak, hogy egyszerre egy nap alig lehet alaposan bejárni meggusztálni. Próbálkozom, de sose érek a végére. Egyébként a közelmúltban fedeztem fel, hogy itt lehet a legcukibb kutyusruhákat venni. A család kedvencének – Edét nem lehetett oda bevinni – negyedszerre sikerült eltalálni a méretét. Az eladók három próbálkozásig türelmesek megértőek voltam annak ellenére, hogy a blokkot mindig elhagytam.
A negyedik cserénél már csak az átutalási számlaegyenleggel igazoltam a vásárlás tényét. A kínai tulajdonos, bizonyára maga is ebbarát lehet megszánt minket. Belement egy újabb visszavásárlási cserébe. Igazi kereskedő rafinériával gondolkodhatott. Felfedezte, akárhányszor is próbáljuk visszacserélni és levásárolni mindannyiszor a dupláját költjük el az áruházában. Ugyanis ez az a hely, ahol akarsz költekezni akár nem biztosan veszel valamit.
Szörnyű, hogy bemész egy helyre, egy egyszerű cserére majd kijössz egy csomó olyan bóvlival amire sosem vágytál ám ha már meglelted elfog a zsákmányszerzés élvezete.
Nézem, nézegetem a szatyrot – van benne egy tengeri szivacs, akár igazi is lehetne annyira gyönyörű és egy semmilyen ártalmas anyagot nem tartalmazó hűtőszagtalanító.
Az előbbi lehet majd a vasárnapi kocsimosás éke míg a szagtalanító már is bekerült a hűtőbe. Előtte megszimatoltam – kitűnő, hiszen kínai árunak van egy büdös fertőtlenítő bűze. Ennek nincs. Még azt is magába fojtja.
