Valamikor hajdanán otthon voltam a videó technikában és a mobiltelefonok buherálásában. A lottóházban ezermesterként jártam a szomszédokhoz beállítani a videó magnót. A szerkesztőségben nélkülözhetetlen volt a tudásom a bízgerálós kvarcórák területén. Közben megőszültem, s hiába próbáltam lépést tartani a számítástechnika fortélyaival mégis naponta kényszerülök telefonos segítséget kérni a hozzáértő barátaimtól. Ám miközben stabilan őrzöm a lemaradásomat a fejlődéshez képest egyre inkább hoznak lázba az újabbnál újabb kütytük.
Irigylem a Mediamarktos és a Telekomos „okosfiúkat” akik ha nem is vágják, de keresik, s megtalálják ezeknek a használati módját. Gondoltam mégse kuncsoroghatok náluk sokat, ezért többeknek is tisztes ajánlatot tettem. Mondtam fizetek ha beállítják a mobilos vezérlésű kameráimat, óráimat és az ehhez hasonló távol-keleti szerzeményeimet.
Amelyekhez pontos leírást adtak – kínaiul. Én meg csak az édes savanyú, szecsuáni rizottónál tartok a szövegértésben. A fiúk udvariasan a tudomásomra adták – tilos számukra a privát feladatok vállalása. Majd ezután megtapasztaltam, hogy Miskolcon nincs is olyan szuperman aki képes a mobiltelefont a smart tévé képernyőjére varázsolni vagy az ilyen távirányítós kamerákat szinkronizálni a telefonnal.
