Esélyes lehetek a következő orvosi Nobel díjra. Komoly. Ám lemondok róla, mert még magamra haragítom a most éppen dübörgő energiaital gyártókat.
S akkor most elárulhatom, hogy jómagam már 2007 tavaszán, mint laikus, okleveles polihisztor ösztönösen, rájöttem milyen egészségkárosodást okozhat az energiaitalok mértéktelen fogyasztása. Ez a tény mára teljes bizonyosságot nyert, de senki nem veszi majd a bátorságot, hogy mint a dohánytermékekre, ezekre a dobozos löttyökre is ráírják a túlzott fogyasztással járó veszélyeket.
Szóval az említett időben éppen a megyei kórház úgynevezett rehabilitációs osztályán tengettem a hátralévő időmet. Egyenesen az intenzívről vittek oda még vízszintes helyzetben. Egy egybenyíló kétszobásban hatan szórakoztattuk egymást. Az ablak alatti egyes ágyon egy birkapásztor próbálkozott a felépüléssel én mögötte jóval lemaradva a szobatisztasági szintet se értem el. A kutya se tudta, hogy akkoriban hanyatt fekve körmöltem az írásaimat. Mázlim volt, hogy az agyi katasztrófa hétfőn vágott ágyhoz így csütörtökre már leadhattam a szokásos jegyzetemet.
Tesztelhettem a szürke állományomat. Az egyensúlyi állapotom viszont még jó három hónapig cserbenhagyott. Míg ott gondtalanul heverésztem, s számolgattam a fejem felett kószáló csótányokat komoly tudományos kísérletbe kezdtem. Megesett, hogy az előttem lévő ágyon 24 óra alatt hárman is osztoztak. Az összeesett, lerobbant fiatalok idősek egymást váltották. S én, mint ágyhoz kötött beteg merő kíváncsiságból faggatóztam, ki hogy miként került olyan elesett állapotba.
Higgyék el nekem, hogy ott, akkor hamar szembesültem, hogy mindannyiik esetében felfedeztem a közös nevezőt. Az agyonhajszolt pincér, a félholtra kizsákmányolt parkettás és a különórákat adó pedagógus egyaránt valamilyen energiaitalon élt. Számolatlanul szürcsölték a kotyvasztott ital. Úgy gondolták a végtelenségig meghosszabbíthatják a frissességüket. Csak ám ezzel azt is elérték, hogy a későbbi alvási időszakban már nem jött álom a szemükre. Egybehangzóan panaszolták, hogy érezték a kimerülés végső határán vannak. Majd egyszer csak mind a mobiltelefonok a vésztartalékaikat is felőrölve csuklottak össze. S már is ott ébredtek az ágyam előtti kórházi ágyon. Kitágult pupillával reszkető kézzel, megnémulva.
A szakemberek szerint ugyanis az energiaitalok egy bizonyos határig élénkítenek, a szervezett rejtett energiatartalékait mozgósítják, aztán amikor bekövetkezik a lemerülés bekövetkezik a krach. Az egyszerű idegösszeomlás. Előjele a fejfájás és a letaglózó közérzet. Szörnyű volt látni az egyre másra behozott síró, zokogó talpra állni képtelen fiatalokat.
S amit még ugyancsak megtapasztaltam, hiába tudták a betegek, hogy mi okozhatta az ideg összeroppanásukat. Az energiaital függőségétől, önerőből képtelenek voltak szabadulni. Annyira hiányzott nekik az csalfa jó erőnlét, amely néhány órás fittséget kölcsönzött számukra. Nemcsak kikövetelték maguknak, de ha a család nem vitt nekik kiszöktek érte.
