Sokan emlékezhetnek még az ágyvégi lázlapokra. A nővérkék naponta háromszor osztották ki a befőttes üvegben sterilizált lerázott hőmérőket. A higanyosokat. Majd az adatokat a lázlapon regisztrálták. Úgy nézett ki mint valami brigádversenyes termelési napló. Persze a beteg neve mellett a diagnózis is kint volt amin a látogatók és a betegtársak is elcsámcsogtak. Na ennek már régen vége. Ez a múlt. Csak a hozzám hasonló vének nosztalgiáznak ezen.
Na vajon miért szüntették meg ezt a csaknem egy évszázados rituálét. Hozzáértők szerint az orvosi titoktartás és a személyiségi jogok együttes megléte miatt változtatni kellett ezen a módszeren. Nemcsak maguk a betegek olvasgatták de a látogatók is rögtön szemrevételezték. S hiába volt latinul a diagnózis az internet korában már másodperceken belül bármit megfejthetünk. Mivel gyakorlott kórházi bentlakó vagyok emlékszek, hogy ha valaki lerúgta a tábláját az összes kórteremben felébredtek a csörömpölésre.
Különben a régi magyar filmeken még látni, ahogy a főorvos vizitelés közben gondterhelten tanulmányozza az ágyvégi lázlapot. S mögötte a fehérköpenyes siserehad okosan bólogat.
Igazából nekem nem hiányzanak ezek a diagramokkal teleírott táblák. Szerintem a gyógyítóknak se kellenek már amikor mindent a számítógépben tárolnak. Nekem is csak úgy jutott eszembe ez az egészségügyi régiség, ahogyan elnéztem a kórházi ágyak végét. S bevillant mi is hiányzik onnan. Hát, ez. A lázlap. Szerintem ezek a fém táblák már régen le lettek selejtezve. Nekem viszont ezek a táblák jelezték, hogy most én már csak egy ketteske vagy hármaska vagyok a hatosban. 
