Három esztendeje lesz, hogy vettem egy városi szaladgálós kocsit. Olyant amivel könnyű parkolni, nem gond ha ráveri valaki a tragacsa ajtaját, egyszerűen nem kell félteni. Sőt ha úri kedvem tartja akár még kölcsön is adom és ha szállítani kell valamit ebbe egy háromajtós szekrény is befér. Igaz a vétel nem volt egyszerű a Fóti cseh autóáruházban. Áthajítottak mint azt a bizonyost a palánkon. Rendszámmal, érvénytelen forgalmi engedéllyel adták, s nagyon drágán. Természetesen a hazai hatóságok rá se rántottak a panaszomra, a fogyasztóvédelem se vette komolyan a folyamatos csalássorozatukat. Ennek ellenére csak megbarátkoztak a mini kamionnal. Már csak azért is ezt a Suzukit választottam mert a város egyik legjobb autószerelője azt mondta, ha csak ezeket gyártanák Ő éhen halna. Ezek a Suzukik sose romlanak el. Persze tévedni emberi dolog. A múlt hónapban csak a benzinbetöltő nyílása rohadt el. Emberesen.
A szűrő beleesett a tankba és a kútnál csak az vettem észre, hogy nem megy bele a nafta és az a kevéske is kiömlik. Majd ezen a héten a kuplung is megadta magát, s hol ha nem Miskolctól messze. Nos, ha valaki vezetett már úgy, hogy teli izomból, kuplung nélkül kell váltani megemelem előtte a kalapom. Főleg akkor ha a Mályinál a jelzőlámpa előtt képes elindulni a mögötte tornyosuló félszáz kocsi előtt első blikkre. Nekem most az egyszer sikerült.
S ami a szerelőnél derült ki – hogy ennél a valamilyen okból elcseszték a kuplung kinyomó tengelyt. Annyira, hogy megeszi a rúgót. Ugyanis csak az utóbbi időben vették észre a típus hibát, s japán gyorsasággal megváltoztatták a konstrukciót.
