Úgy a nyolcvanas évek derekán a Videoton kezdte gyártani ezt a vegyes felvágott terméket. A rádió és a magnórész az erősítővel hazai gyártású volt míg a lemezjátszó eredeti japán. Feltételezem, hogy az állvány valamelyik dunántúli bútorgyár vagy egy téesz melléküzemága barkácsolta. Így együtt mutatós volt abban az időben amikor az a találós kérdés járta – milyen a szovjet hifitorony?
Rávágtuk sárga hokedlin egy lapos elemmel átgumizott Szokol rádió. Megjegyzem, ezekhez a zsebrádiókhoz gyári szabvány méretű tölthető elemet nem árultak. Ebből a magyar toronyból az első kettőn amit a miskolci tévészalon kapott Paulovics Guszti barátommal, kollégámmal osztoztunk . Kölcsönösen megosztottuk egymással a torony műszaki rejtelmeit. Persze neki könnyű dolga volt, mint a miskolci rádió igazgatójának egy teljes műszaki stáb állt mögötte.
Nem győzték ellátni a jobbnál jobb sláger kazettákkal és lemezekkel. Ezekből nekem is jutott. Majd közbe egy nagy kanyarral kielőztem. Bécsben kifogtam egy dupla kazettás felvevőt, s innentől már is magamnak másolhattam. Ezer múlhatatlan emlék fűz ehhez a géphez.
Szívesen nézegetem, nosztalgiázok, de szeretném a helyét felszabadítani. Aki ráígér erre a muzeális darabra jó boltot csinál. Ezt onnan tudom, hogy Komlossy Attila doktor barátom egy hatalmas úgynevezett zeneszekrényt örökölt. Máig is őrzi, s tudja egyre többet érnek ezek a darabok. Lehet, hogy ez a torony is azzá érik, csak győzze valaki kivárni!
Tetszenek tudni, időnként selejtezek. Drága édesanyám hagyatékát most leltározom. Csudás dolgokat találok. Megőrizte a levelezésem, még azokat is amelyeket magam sose láthattam. A...
Nem tegnap volt. Mi már 1968 telén kezdtük keresni azokat a belvárosi boltvezetőket, akik majd márciusban hajlandók az érettségi tablónkat kitenni a kirakatba....
A város első professzionális üzemanyagkútja a Búza tér szügyében alakul ki. Egy töltőfejes, kézi hajtású szivattyúval. Édesapámmal legalább hetente egyszer járunk oda tankolni....
Talán , úgy mondták, most volt a miskolci zsidó múzeum baráti körének a nyolcadik találkozója. Esküszöm fergetegesen jól sikerült, Markovics Zsolt a város...
Szalagavatóra készülnek a végzősök a Földesben. Mi, elsősök, kopaszok tesszük a dolgunkat, hordjuk a székeket és kirakosgatjuk az ünnepi kellékeket. Közben pusmogunk. Pontosan...
Egyszem gyerekként uralom a Széchenyi utca ötvenes számú egyemeletes házat. A pincétől a padlásig. Bejáratos vagyok valamenynyi idős szomszédhoz. A közös témánk sosem...
A könyv iránti hódolatom hét éves koromban kezdődött. Szerelem volt első látásra. Az általános iskola első osztályát koptatva alig vártam, hogy megtanuljak...
Szóval az úgy kezdődött, hogy a nyolcvanas évek elején dr. Túrós András megyei rendőr főkapitány Ózdra sietett kék lámpával, szirénával. Megtapasztalta, hogy az...
Eljön az idő, amikor élesebben emlékszünk a fél évszázaddal korábbi történésekre, mintsem arra, mit is reggeliztem ma. Kopik a biológiai merevlemezem, viszont...
Tóth Benjámin élete végéig az egyik legfelkészültebb, legismertebb társadalmi szónok volt a városban. A hitehagyott elhunytak még éltűkben felkérik a búcsúztatásukra. Egyszemélyes intézmény....
Drága apám kamaszkorában nem koptathatta az iskolapadot. Történelem és matematika helyett az autószerelést és a harckocsivezetést kellett gyakorolnia egy nyíregyházi laktanyában. Majd jött...
Sokunkat megihletett már a csaknem másfél száz esztendős Miskolci népkert, a belváros tüdeje. Régóta nosztalgiázunk, miként is lehetne ebben a mindannyiinknak oly kedves...
Hajdanán, amikor megalakult a Városszépítők Egyesülete, vérre menő viták zajlottak a szervezet Kós-házában. Úgy tűnt, mintha a miskolci építészek, az Északterv agytrösztje komoly...