Talán hat esztendeje ünnepeltük a mobiltelefónia megjelenésének a huszadik évfordulóját.
Hogy, hogy nem ott voltam a parlamentben a születésekor is, amikor Bod Péter Ákos felhívta az amerikai alelnököt, úgy délután három óra tájban – egy táska mobiltelefonon – és megköszönte a COCOM listás technológia átadását. Megjegyzem a keleti tömbön belül mi az elsők között voltunk, akik ezt megkaphatták. Akkoriban a Westel igazgatója Pethő József volt– korában a posta frekvenciagazdálkodását vezette – s még a CB-s korszakban barátkoztunk össze. Majd a sztori már mindenkinek ismerős, Sugár András barátom volt, aki örökös vezérigazgatóként a csúcsra járatta a céget. A nevével szinte egybeforrt a Westel 450 és a GSM 900. Nála koncepciózusabb stratégiát aligha találhattak volna a hazai mobiltelefonálás alapjainak a megteremtésére. Az egykor még a magasban tévé antennatornyokat szerelő Európa mérnök úgy a műszaki mind a gazdasági fronton piacvezető céggé fejlesztette a Westelt. Most mindez arról jutott eszembe, hogy kezembe kerültek a húszadik születésnapi fotók.
Talán természetes, hogy nejemet, aki Miskolcon elsőként értékesítette ezeket a telefonokat, s jómagamat, aki a kezdetektől bábáskodott a mobilcég megalapítása körül meghívtak a Vörösmarty téri ünnepségre. A bejáratnál a hostessek nemcsak a meghívókat kérték, de mindenkinek tudni szerették volna a nevét is. Most tessék elképzelni, hogy a velem egy sorban álló Sugár Andrástól és Winkler Jánostól, akik a fél életüket adták ezért a cégért velünk együtt mutatkoztak be. A hölgyek, akik még húsz évesek se lehettek a szemük se rebbent a nagy nevek hallatán. Természetes is. Így is van rendjén, csak nekem ugrott be, hogy elszállt az idő. Alig tíz éve, Andrást – amikor felállt a vezérigazgatói székéből – spontán könnyes szemmel ünnepelték a munkatársai a cég udvarán. Ezt megszervezni nem lehet. Valaki levideózta ezt, s remélem egyszer majd fontos része lesz annak a filmnek, amely feldolgozza András életművét. Történelmi távlatból.
Apropó. Közismert szerénytelenségem okán nem hallgathatom el, hogy amikor ez a születésnapi buli volt rajtunk kívül egyetlen ember se volt ott, aki a hivatalos megalapítás idején jelen volt a parlamentben. Feleségem és én végigasszisztáltuk az eseményt. Láttuk a kirakott Motorola és Ericsson táskányi telefonokat. Csalódott voltam, hogy ott helyben nem vehettem egyet. Bár sok hasznát nem vettem volna mivel csaknem nyolc hónapig Miskolcon még nem volt térerő. Először a tokaji tévétoronyra szereltek mobiltelefon sugárzót.
Sugár András a parlamenti bemutatkozáskor még nem volt jelen, úgy három hónap múlva vette át a kinevezését. Akkor kaptam az első Ericssont. Bevallom, amikor először próbáltam rajta hívást kezdeményezni Pesten alaposan felsültem. Hiába volt rádióamatőr és járatos az URH készülékek, adó vevők használatában laikusként a vonalra vártam. Eszembe se jutott, hogy itt minden fordítva megy a vezetékes készülékekhez képest. Na, majd innen folytatom….
